Kedves Olvasó!

Előző számunkban részletes előzetest adtunk az Ipex 2010-ről, a nyomtatott kommunikáció második legnagyobb európai szakkiállításáról. Ebben a számunkban is foglalkoznunk kell vele, hiszen pozitív áttörést hozott a két éve betegeskedő ágazatokban. Nehezen, szinte magyarosan állt össze a kiállítás, a kiállítók jelentős része muszájból indult neki. Kisebb területen, látványos sallangok nélkül jelentek meg. Nem csak a szóhasználat tette a kiállítást igazi show-vá. A kisebb területen kevesebb, mégis elégedettségre okot adó látogató volt, akik viszont a kiutat keresték, és az Ipex történetében a legtöbb megrendelés és konkrét vásárlás is most köttetett meg.

Érezhetően újra üzletté vált a nyomtatott kommunikáció. Különösen elmondható ez a digitális technikák révén, amelyek minden szférában teret hódítottak, és elindultak a nagy példányszámú nyomdatermékek világának meghódítása felé is. A látványos terjeszkedés, növekedés mellett alapvetően ezekkel a technikákkal új termékeket lehet gazdaságosan előállítani. A klasszikus nyomdaipari termékek helye és piaca továbbra is megvan. Maguk a gépgyártók a válság következtében új megoldásokkal hatékonyabbá teszik berendezéseiket, amelyek már időben is versenyképessé válnak a digitális nyomtatás teljes kivitelezési idejével.

A fő probléma valószínűleg abban keresendő, hogy most már valós veszély az, hogy az emberek nem tudnak olvasni. Ezt saját szememmel is látom, hiszen mióta az eszemet tudom, Magyarországon kötelező, támogatott és világszínvonalú a 16 illetve a 18 éves korig tartó oktatás, mégis soha nem látott nagyságú a v alós és a másodlagos analfabétizmus. Médiaharcosaink generációi a cikizésben professzionálisak. Keresik és népszerűsítik (teljesen helyesen) az újat az online világot, azonban nem veszik észre annak hátrányait. Nyugat-Európa valós tartalommal tölti meg a klasszikus nyomdai termékeket, nem szünteti meg azok terjesztési rendszerét. Ott még az élet szerves része a könyvek, a napilapok és magazinok olvasása otthon és munkába menet egyaránt.

Visszatérve az Ipexre, a kiállítás sikere alapvetően abba rejlik, hogy maguk a gyártók és a felhasználók jelentős része úgy érzi, hogy túl van a világgazdasági válságon. Viszont ez alatt megtanulta, hogy fennmaradásának és fejlődésének érdekében fejlesztenie kell és meg kell előznie versenytársait differenciált kínálatával, hatékonyságával. Ellentétben velünk, ők már régen gyakorolják, hogy le kell hajolni és meg kell dolgozni a fillérekért. Nálunk sajnos valóságban, de főleg szemléletben nincsenek fillérek. Tisztelet a kivételnek, de a vállalkozások résztvevőinek többsége nagyot akar szakítani. Segíti ezt az is, hogy az elmúlt években bevezettük a nullát és az ötöst, eltörölve a köztük levő számokat egytől kilencig. Ezzel is csak a pénzszektor nyert, a kerekítések révén. Anglia meg tudta őrizni a lakosság számára is az 1 pennyt, amiért természetesen semmit nem lehet kapni, de az emberek fejében a gazdálkodás és a szemlélet penny-szintű. Angliát is sújtotta a válság. Gyakorlatilag megszűnt Birminghamben, az ország központjában az autógyártás. A megmaradt gyárak kínai, indiai tulajdonúak és ezek is csökkentett mennyiséget állítanak elő. Ennek következtében a külvárostól egészen a városközpontig sorházak tömege eladó. A lakók megélhetésük érdekében máshol és más munkákat kerestek, üresen álló házaikba viszont senki nem tör vagy költözik be. Vagyonuk nem pusztul el órák alatt, hanem évek múltával is mobilizálható. Mindenki minden pozícióban komolyan veszi munkáját, betartja és betartatja az előírásokat. Kívánjuk, hogy Magyarországon is a nagy csapás, többek közt az ár- és belvíz mérhetetlen pusztítás mellett újat és egységet teremt. Az összefogást az ágazatokban is folytatni kell. Ki kell szűrni a nem fizető és kalandor megrendelőket, úgy, mint a gátaknál, néhány kilós zsákokból, a gazdasági életben is szapora fillérekből lehet biztonságot teremteni.

Mostani számunk arra is mutat példákat, hogy viszonylag kis vállalkozások hogyan nőhetnek és fejlődhetnek a piacon, akár a klasszikus multik versenytársává.

Tolnai László