Óriáscég alakul Európa közepén

Olvasóink értékelése:  / 0

Lesz-e a Springerből és a Ringierből Springier?

A március médiaszenzációját a Népszabadság Online jelentette be. Néhány óra múlva le is vették a rövid, informatív cikket, állítólag zavarta a Ringier köreit. Vajon mivel magyarázható a titokzatoskodás? De akkorra már sorjáztak az újabb és újabb részletek, amelyekből lassacskán összeállt a kép: a német nyelvterület két patinás cége, a Springer és a Ringier egyesíti erőit Közép-Európában. A hivatalos megfogalmazás szerint az összevonás célja nem a költségmegtakarítás lesz, hanem a közös növekedés előkészítése, leginkább a digitális sajtóban. A közös cég már meg is alakult Zürichben. Mindez milyen következményekkel járhat a magyarországi piacon?

Már a hatókörrel, a földrajzi elnevezéssel is bajban vagyunk. A Springer hozományát ugyanis a lengyelországi, csehországi és magyarországi leányvállalatok alkotják, amelyek közül az első inkább Kelet-Európához tartozik, a másik kettő pedig Közép-Európához. A Ringier hozományát a magyar, cseh, szlovák és szerb médiumok adják – van tehát köztük dél-európai is. Szerencsére a magyar földrajztudósok és történészek a múlt század nyolcvanas éveiben megállapodtak, hogy hazánk vagy Közép-Európa keleti része, vagy Kelet-Európa nyugati része. Maradjunk hát abban, hogy a két német óriáscég a közép-európai hídfőállásból Kelet- és Dél-Európába szeretne eljutni, ezért egyesíti az erőit.

Mit sugallnak a számok?

Az új médiabirodalom több mint száz papír alapú kiadványt, mintegy hetven portált és csaknem ötezer munkatársat számlál. 50-50 százaléknyi arányban egyezett meg a két tulajdonos, továbbá kölcsönösen kedvező részvénycserében. A pénzügyi befektetéseket a Springernél ki is számolták. 55 millió eurót (13,2 milliárd forintot) ér ama bizonyos 50 százalék, ráadásul 125 millió eurót utalnak át a Ringiernek (ez 33 milliárd forint). Azt is kiszámították, hogy a közös vállalkozás értéke körülbelül 400 millió euró, vagyis több mint 100 milliárd forint. A tervek szerint pedig az elkövetkezendő fél évtizedben magyar pénzben számolva 80 milliárd forintot szánnak közép(kelet?, dél?)-európai beruházásokra.

Ami pedig az egyesítésre váró magyarországi leányvállalatokat illeti, a számok itt is figyelemre méltóak. Azért beszélhetünk pillanatnyilag bizonytalan helyzetről, mert a Gazdasági Versenyhivatalnak van még legalább három hónapja, hogy áldását adja az új, közös óriáscégre. Az úgynevezett engedélyköteles fúziónak azonban előfeltétele, hogy a közösködésre vállalkozó cégek nettó árbevétele az önállóság utolsó évében több mint 15 milliárd forint legyen. Megjósolható, hogy jogi nehézségek esetén jól jön majd a Springernek, hogy annak idején kettéválasztotta magyarországi cégeit. Külön kezeli az Axel Springer- Magyarország Kft.-t, amely kilenc vidéki napilapot gondoz és az Axel Springer- Budapest Kft.-t, amely a többi 33 újságot működteti. Külön-külön egyik cég bevétele sem haladja meg a bűvös 15 milliárdot. Mindazonáltal összeadva a számokat, a Springer újságjai és tizenhat portálja, illetve a Ringier három napilapja, tizenhárom magazinja és kilenc portálja, valamint a szintén Ringierhez tartozó, de a Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalása miatt átmenetileg külön kezelendő Népszabadság mintegy 40 milliárdnyi bevételt produkált tavaly. Márpedig ezzel az új médiavállalkozás a hazai piac legjelentősebb szereplőjévé nőheti ki magát.

Ha csak az eddigi eredményekből indulunk ki, akkor a két cég pénztárában köt ki az újságokra fordított pénzből minden harmadik forint, a napilapok bevételéből több mint 40, a magazinokéból csaknem 20 százalék. Az egyesítés célja nyilván az, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjék a házi használatra Springier-nek elnevezett óriáscég bevétele. A fejleményekre érdemes lesz visszatérni a Gazdasági Versenyhivatal döntése nyomán, de már most van néhány kérdés, melyekre a válaszok merőben új helyzetet teremthetnek a hazai médiapiacon.

Minden másként lesz?

A kétezres évek közepén, amikor a Ringier a Bertelsmanntól megvette a Népszabadságot, nyomatékosan szóba került a Gazdasági Versenyhivatalban, hogy a vásárlás nyomán nem keletkezik-e véleménynyilvánítást korlátozó monopólium a hazai sajtópiacon. Most a hatóság még kevésbé tekinthet el ettől a kérdéstől. Félő ugyanis, hogy az új óriáscég túlságosan ránehezedik a nyilvánosságra. Újabb kérdés – leginkább talán ez érdekli és érinti a PRINT & PUBLISHING szakember olvasóit –, hogy mi lesz a nyomdabázisokkal?

Szakmai körökben közismert, hogy az 1989-től nálunk is berendezkedő Springer a kilencvenes években két nyomdát fejlesztett ki: az egyiket Kecskeméten, a másikat Pécsett. A Magyarországon 1993 óta jelen lévő Ringier pedig nem is olyan régen, négymilliárd forintért építette meg Nagytétényben a maga korszerű nyomdáját, amelyben naponta hatszázezer újságpéldányt állítanak elő. Vajon a közös cégen belül hogyan alakul majd a munkamegosztás? Hogyan küszöbölik ki például az átfedéseket? Vajon a három közül melyik nyomja a napilapokat, és melyik a magazinokat? Nem az lesz-é a következmény, hogy az egyik nyomdától megválnak a tulajdonosok, és ez a döntés átrendezi majd a tulajdonviszonyokat a nyomdaiparban? Ha ez következik be, akkor a hatása óhatatlanul továbbgyűrűzik a semleges nyomdászközegben is.

Újabb eldöntendő kérdés, hogy mi lesz a lapterjesztéssel? Az Axel Springer-Magyarország ugyanis a kilencvenes évek közepén európai színvonalon hozta létre a maga terjesztőhálózatát a fél országban. (Komárom-Esztergom megyében, Tolnában, Somogyban, Baranyában, Bács-Kiskunban, Jász-Nagykun-Szolnokban, Békésben, Hevesben és Nógrádban.) A hálózat bizonyára alkalmas lesz arra, hogy terjessze a jelenlegi Ringier-kiadványokat, legalábbis az említett kilenc megyében. De ha bővíti tevékenységi körét, akkor mi lesz a MédiaLOG-gal, amely negyedik éve működik – kezdetben sok döccenővel, de mára többé-kevésbé megbízhatóan –, és egyik társtulajdonosa a Ringier? Ha netán megszűnik, akkor a másik társtulajdonos, a Sanoma magazinjai hogyan jutnak el az olvasókhoz? Arról nem is szólva, hogy az amúgy is veszteséges lapterjesztő cég megszüntetése esetén az ország másik felében ki terjeszti majd a Ringier, a Springer és persze a Sanoma lapjait? Talán a Magyar Posta, amely körülbelül ezer újság- kézbesítő munkatársát adta át a MediaLOG-nak, és aligha örülne, ha újra kéne szerveznie a veszteségesnek ígérkező terjesztési hálózatot?

További kérdés, hogy mi lesz a Népszabadsággal, amely a Bertelsmanntól csak úgy kerülhetett a Ringier-hez, hogy átmenetileg megtartotta az önállóságát. (Mint már utaltunk rá, különben a Gazdasági Versenyhivatal nem engedélyezte volna az üzleti tranzakciót.) Azóta csaknem félszázezerrel csökkent a példányszáma, és tavaly veszteséges lett. Ha esetleg meg akar szabadulni tőle a Ringier, hogy megszilárdítsa hadállásait a magyarországi sajtópiacon, vajon ki veszi át a legprofibb módon szerkesztett napilapot? Talán visszavásárolja a résztulajdonos és vétójoggal is ellátott Szabad Sajtó Alapítvány? Miből? Sorjáznak tehát a kérdések, amelyekre nincs, egyelőre nem is lehet válasz. Csak annyit tudhatunk, hogy az ímmel-ámmal bejelentett cégegyesítés kísérlet a magyarországi médiahelyzet gyökeres átalakítására. Következményei pedig nemcsak nálunk lehetnek, hanem Közép-, Kelet- és Dél-Európában is.

Zöldi László

PRINT & PUBLISHING 119/2010

Share

Kiegészítő információk