Nyomdai kórkörkép a kultúra városából

Városi harcok a partizánok ellen

Nem akármilyen masinéria dolgozik Pécsett a Schwarcz és tsa. Kft. nyomdájában. Kalandos életút után London Wembley negyedéből került Pécsre a C/2-es formátumú Heidelberg. Nemcsak külhoni nacionáléjának köszönhetően különleges ez a gép. Mind formátumban, mind ötwerkes kialakítását tekintve szintén egyedülálló a maga nemében a baranyai megyeszékhelyen. Schwarcz Zsolt, a nyomda tulajdonosa beszél nekünk a vidéki nyomdászat küzdelmes világáról.

Családi vállalkozás formában 1991 óta működik a nyomda. A szokásos módon, állami cég privatizációja után, két Romayorral meg egy vágógéppel. Mára a Schwarcz és tsa. Kft. nyomókapacitás, minőség és kötészet tekintetében túlhaladta egy családi vállalkozás szintjét.

Hiánygazdaságban indult a cég. Folyamatosan jöttek a megrendelések, melyhez a géppark már kevésnek bizonyult, termelékenységben és minőségben is. A két Romayort leváltotta egy B/3-as Heidelberg, később jött hozzá egy Solna. Aztán egy újabb váltás a minőség terén: kedvező áron sikerült beszerezni egy kifogástalan állapotú, CPC-vezérlésű C/2-es Heidelberget. Ezzel a géppel egy werkről rögtön felugrottak öt werkre. Az ötszínes gép lehetőséget teremtett a hagyományos nyomdai kivitelezés mellett egy ötödik, direktszínek használatára is, mivel erre is mutatkozott igény. Kiegészítő berendezés a CtP és a digitális vágógép. E tekintetben úttörőnek számítottak Pécsett, hiszen a városban ez volt az első nyomda, amely CtP-berendezést vásárolt. A lemez előállítási költsége ugyan nem olcsó, viszont a CtP-vel jelentősen lerövidült a nyomólemezek elkészítési ideje és jobb minőséget értek el.

A fejlesztések hatására mennyiségi és minőségi eltolódás ment végbe – elsősorban a színes kiadványok felé. Az egyszerű, fekete-fehér kereskedelmi nyomtatványok helyett egyre inkább a prospektusok, a színes kiadványok kerültek előtérbe.

A válság a példányszámok folyamatos csökkenésében jelentkezett. Az ügyfelek ugyanazt rendelik, csak lényegesen kisebb mennyiségben. Új igényként jelent meg a kis példányszámok gyors kiszolgálása. Ez pedig egyértelműen a digitális nyomtatás felé mutat.

Vérbeli nyomdászként eleinte tartott a digitális nyomtatástól. A legfőbb problémát a nyomtatás nem megfelelő minősége jelentette. Három-négy éve érzékelhető, hogy megnőtt az igény a digitális nyomtatás termékeire, de eddig nem volt hozzá kedvező ár/érték arányú gép. Most már van. Például a Canon és a Konica Minolta kínálatában is.

Ismét egy olyan fejlesztéshez ért a nyomda, amely elkerülhetetlen, így – a CtP-hez hasonlóan – a Konica Minolta bizhub PRESS C6000 nagy teljesítményű, színes, digitális berendezést is pályázat útján kívánják beszerezni. Ezenkívül egy hasonló teljesítményű és minőségű fekete-fehér gép is tervbe van véve. Ezáltal a nyomdai munkafolyamat is egyszerűsödik.

Elsősorban a digitális nyomdákra jellemző, de ofszet esetében is problémát jelent, hogy nem rendelkeznek megfelelő kötészeti háttérrel. Náluk sikerült megtalálni az egyensúlyt a nyomókapacitás és a kötészet között, így a digitális technológia mögé gond nélkül beilleszthető az ofszethez már amúgy is rendelkezésre álló megfelelő kötészeti háttér.

A digitális nyomdai beruházás költségei az ofszettechnológiához viszonyítva jóval kedvezőbbek, éppen ezért egy éven belüli megtérülést várnak.

A nyomdai előkészítést végző stúdiók úgy bővítették szolgáltatásaikat, hogy ott helyben rögtön ki is nyomják a kis példányszámú, színes nyomtatványokat. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ha már az ügyfél ott van, akkor a nagyobb példányszámra is ott adja le megrendelését. Ha tehát a nyomda helyben nem tudja kiszolgálni az ügyfél legkisebb megrendelését, akkor egyéb más nyomtatvány vagy kiadvány elkészítésével sem közvetlenül a nyomdához fordul. Ez ügyfelek elvesztéséhez is vezethet.

Az ofszetnyomdával való együttműködés évei alatt összeszedett nyomdaipari ismeretek, hasznos információk és tudás is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nyomda ügyfeleket veszítsen, az előkészítést végző cégek pedig hasznot húzzanak az „átállásból”.

Ennek köszönhetően az esetlegesen felmerülő pénzügyi és szakmai problémák is ezekből a régi kapcsolatokból táplálkoznak. A megváltozott piaci körülményekre való reagálás némely esetben a legelemibb etikai normákat is nélkülözte. Sajnos ilyenre is akadt példa. Ezenkívül a régi ügyfelek között volt a legtöbb, aki fizetésképtelenné vált.

Az ofszetnyomdák beruházása a digitális nyomdászatba új ügyfeleket hozhat magával, hiszen ezáltal rugalmasabbá válik és egyúttal bővül is a nyomdai szolgáltatások palettája, új termékek jelenhetnek meg a nyomda kínálatában. Olyanok, melyek eddig nem voltak rá jellemzőek, vagy teljesen hiányoztak a kínálatából, például a megszemélyesített kiadvány.

A digitális nyomtatás mára eljutott oda, hogy alapszinten felveszi a versenyt az ofszettechnológiával, bizonyos példányszámig pedig egyértelműen gazdaságosabb. Azonkívül a gyorsaság, az időtényező is fontos szerepet játszhat bizonyos esetekben.

A pécsi ofszetnyomdászat helyzete katasztrofális. Az árak nagymértékben csökkentek, a 2006–2007-es szinten vannak. A visszaesés nagyarányú.

Kis könnyebbség talán, hogy a papírbeszállítók között is fokozódott a verseny, megjelentek új beszállítók is ebben a térségben, és ez kedvezően hatott a nyomdákra, mert a papírköltségek csak szerény mértékben emelkedtek, azonkívül rugalmas fizetési feltételeket biztosítanak. Külön köszönet illeti a papírbeszállítókat.

A válság remélhetőleg elvezet oda, hogy az ún. partizánok kihullanak a rostán, és az áron aluli munkák megszűnnek. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az árak legalján vagyunk. További árcsökkentésre nem számítunk, a jövőben valószínűbb az áremelkedés. Az áron aluli nyomtatás olyan veszteségeket okoz, hogy azt hosszú távon nem lehet finanszírozni.

Továbbra is folyik a harc Budapest és vidék között. Megfigyelhető az a tendencia, hogy Pestről áramlanak vidékre a munkák, aztán pedig vidékről a fővárosba. Nincs meg az egyensúly. Most ott tartunk, hogy Budapesten lényegesen olcsóbban dolgoznak, mint ebben a régióban. Így odavándorolnak a munkák. Ennek egyik oka, hogy a fővárosi nyomdák sokkal nagyobb hitelkerettel rendelkeznek a papírbeszállítóknál. Pörgetik a gépeket a lízingdíj miatt is. Munkával kell ellátni a gépeket, gyakorlatilag minden áron, hiszen az első, amit kifizetnek a nyomdák, az a géplízing.

Ma már, ha csak tisztán nyomdai profillal akar az ember foglalkozni, abban nincs jövő. Hozzá kell kapcsolni más kiegészítő termékeket és szolgáltatásokat is a megrendelő legteljesebb körű kiszolgálása érdekében – mondta el lapunknak Schwarcz Zsolt.

Szabó László