Print & Publishing

A Molnár Nyomdaipari és Kiadó Kft. üzeme Pécs egyik emblematikus nyomdája. Sokszor a Gutenberg-galaxis Légszeszgyár utcai kihejezett főhadiszállásaként funkcionál, a pécsiek csak Molnár Nyomdaként ismerik. A nyomda ügyvezetője, névadója és egyben tulajdonosa, Molnár Csaba kalauzol bennünket.

Tipikus rendszerváltó történet a miénk is. Romayor, garázs, alagsor, 1 Romayor, 2 Romayor, 3 Romayor. Egy ember, két ember, három ember, aztán a fejlődés. Bt., majd kft. Folyamatos fejlesztések, lízing, hitel, 1 werkes, 2 werkes, 4 werkes.

A történet 1988. november 1-jén indult, mint a Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ szerződéses nyomdarészlege. A rendszerváltással az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, mely szerint nem lehet magánkézben nyomda, és ezzel gombamód szaporodni kezdtek a nyomdák. A megyében a másodikként alakultunk meg. A nyomda már ezelőtt is létezett, csak át kellett alakulni kft-vé.

Már az elején nehézségekkel kellett megküzdenünk. Ami az ÁFÉSZ nyomdájánál természetes volt – példának okáért a különböző engedélyek beszerzése –, az egyéni vállalkozó nyomdájának már gondot okozott. Ugyanazok jöttek ki, mint akik az ÁFÉSZ nyomdájához, de hirtelen semmi sem volt elég jó ahhoz, hogy megadják az engedélyeket. Ez nincs, az nincs, amaz nincs, így telephelyengedély sem lett. Így került át a nyomda Bicsérdről Pécsre.

Pécsett a nyomdaipari tevékenység egy Szigeti úti garázsban kezdődött, de aztán átköltözött a Molnár Nyomda mai telephelyére, a Légszeszgyár utcába. Az épület megvásárlása után elvégzett felújításnak köszönhetően a munka mellett megindulhatott a technológiai fejlesztés is. A technológiai fejlesztés aztán magával hozta a megrendelések növekedését is.

A hős-aranykor

A kilencvenes évek a nagyon nagy gyarapodás időszaka volt. Akadt olyan év is, amelyben megnégyszereződött az árbevételünk.

A legelején terveztettünk egy szórólapot, amit kinyomtam, és elmentem körülbelül ötven helyre. Barátokhoz, ismerősökhöz. A már meglévő kapcsolatok mellett igyekeztünk újakra is szert tenni. Így indultunk el Pécsett.

A nyomda jó híre aztán szájról szájra járt. Egyik ügyfél hozta a másikat, másik a harmadikat. A mai napig vannak olyan ügyfeleink, akik még ebből az időszakból datálódnak. Tehát több mint húsz éve nálunk dolgoztatnak.

Többször megkerestek bennünket különböző hirdetési lehetőségekkel, de mindaddig, amíg plafonig ér a munka és az elégedett ügyfelek egymás kezébe adják a kilincset, úgy tűnik, ez a személyes ajánlás a leghatékonyabb módja az üzletmenet elősegítésének. A szokványos hirdetési formák igénybevétele és alkalmazása helyett cégünkre inkább ez módszer a jellemző. És ennek elsősorban nem anyagi oka van, hanem egyszerűen nincs rá szükség. Egyrészt jól bejáratott, jól működő formula, másrészt kicsit kabalának is tekintettük és tekintjük ma is, mert amíg így tudunk működni, addig egészen biztosan jól dolgozunk, hiszen ezt maguk a partnereink ismerik el azzal, hogy mások számára is ajánlanak bennünket.

Csak a fejlődés az, ami stabil

A fejlődésen mindenkinek keresztül kell mennie, ahogyan mi is keresztülmentünk rajta. Természetesen a mi cégünk sem hibátlan, hiszen aki dolgozik, az előfordul, hogy hibázik is, de mostanra elmondhatjuk, hogy a hibás teljesítések ritkaságszámba mennek nálunk. Ezt egyrészt a technológia, másrészt az ehhez szükséges megfelelően képzett szakembergárda alkalmazásával értük el. Munkatársaink, ügyfeleinkhez hasonlóan, hosszú ideje (10-15 éve) velünk vannak, de van olyan dolgozónk is, aki 21 éve áll alkalmazásban nálunk. Összesen 15 fő dolgozik a nyomában, évekkel ezelőtt beálltunk erre a létszámra és úgy tűnik, hogy ez elegendő is a feladatok zavartalan ellátásához. Néha szükség lenne még több emberre, olyankor túlórázunk egy kicsit. Más esetekben kevesebb ember is elég, így nagyjából egyensúlyba kerül a teljes év. A stabil csapat az egyik záloga a folyamatosan biztosított jó minőségű szolgáltatásnak.

Viszonylag jó gépparkkal rendelkezünk, de szeretnénk egy B/2-es négyszínes gépet, mert haladni kell a korral és lépést kell tartani a konkurenciával. Ez a következő lépcsőfok. Sajnos a nyertes pályázatok kapcsán felmerülő adminisztrációs és egyéb más jellegű nehézségek jelentősen megnehezítik, illetve adott esetben időlegesen el is halaszthatják a fejlesztéseket. A sokszor meglehetősen körülményes pályázati rendszernek köszönhetően egy idő után „megkérgesedik” az ember, szert tesz a kellő rutinra és tapasztalatra. Ha nem megy el tőle végleg a kedve, a következő alkalommal már könnyebb dolga van.

A pályázati rendszer aránya mára nagyon nyomasztóvá vált, ez sajnos partnereinken is érződik. Az önerőből történő beruházás ma már szinte elképzelhetetlen, gyakorlatilag mindenre pályázni kell, ráadásul utófinanszírozásban. Ez sok esetben szinte automatikusan maga után vonja az eladósodást. A túlzott adminisztrációról már nem is beszélve. Mire mindenki pénzéhez jut, hatalmasra nőhet a kintlévőség, nagyon könnyen kialakulhat a körbetartozás. Éppen ezért sokkal jobb megoldásnak tartom például gépvásárlás esetén a lízinget. Sőt, most már bankok is adnak lízinget, és lízinggel foglalkozó cégek is adnak hitelt. Tehát a pénzintézetek is próbálják felvenni a versenyt. Ezt a vállalkozások is kihasználhatják, például megversenyeztethetik a különböző pénzintézeteket, ahogyan azt mi is megtettük. Az adott pénzintézettel kialakított tartós, jó kapcsolat itt is sokat segíthet, és ez a segítség természetesen forintosítható formában is tetten érhető.

Ha meghallom a pályázat szót, engem is, mint sokakat, kiráz a hideg. Ennek a rendszernek előbb-utóbb véget kellene vetni, és inkább tisztességes, kamattámogatott hitelekre lenne szükség, vagy olyan kamatlábbal, ami kitermelhető, kigazdálkodható. Sokkal tisztességesebb lenne.

Nem minden az ár

Első ránézésre ma minden az árérzékenységről szól, de azért ez nem teljesen igaz. A megrendelők hűsége, amit a jó ár/érték arány, vagyis a korrekt árért nyújtott jó minőségű szolgáltatás garantál, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben átvészeljük a válságot. Érdekes módon partnereink közül sokkal sikerült elfogadtatni és megértetni a magasabb árat, s ebben talán a legnagyobb szerepet a minőség és a megbízhatóság játssza. Kicsit olyan ez, mint a „brand”-ek, egyfajta márkahűség, mint amikor a vásárló a magasabb ár ellenére is ragaszkodik valamely jól bevált termékhez vagy kedvenc márkájához.

Kialakult egy vevőkör, mely sok esetben nemcsak szakmai és üzleti, hanem baráti is, akikkel adott esetben a nyomdán kívül is jó kapcsolatokat ápolunk. A nyomda viszonya ügyfeleivel a bizalmon alapul. Éppen ezért fontos, hogy jól hasznosítsa, és ne éljen vissza ezekkel a szakmaiságon vagy üzleten túlmutató kapcsolatokkal.

Talpon maradni

A tavalyi év mellett az idei is a talponmaradásról szól. A válság mellett is szükség van bizonyos fejlődésre, de ez jóval kisebb, mint egy jól működő gazdaság esetén. A valuta alapú hitelezés, a vállalkozásokra rakodó különböző plusz terhek nagymértékben nehezítik a fejlesztés lehetőségét. Lassabb ütemű a fejlődés, a vállalkozások jobban megfontolják, meggondolják, milyen fejlesztésbe vágnak bele.

Mindeközben partnereinket is komolyan érinti a válság, s ezt nagyon gyakran szóvá is teszik. Ilyenkor természetesen arra is van mód, hogy kissé vékonyabban fogjon a ceruza. Mindenki haszonra törekszik, ugyanakkor ingyen senki nem dolgozik. A haszon mértéke tehát megállapodás kérdése. Ez azonban egyre csökken, a vállalkozások és cégek számára rendelkezésre álló mozgástér pedig egyre szűkül. A válság előtt a piac még tolerálta a korrekt mértékű áremelkedéseket, mára viszont elfogytak a tartalékok, nem pörög úgy az üzlet, sokkal kevesebb a munka, a példányszámok is csökkennek, ezért az üzleti partnerek egyre nehezebben viselik el a legkisebb áremelkedést is. Ma gyakorlatilag a 2007-es árakon dolgozunk, miközben a költségek folyamatosan emelkednek. A nyomdászat tehát, mint oly sok minden más, a túlélésről szól.

Szép új digitális világ?

A „mi nyomda vagyunk és nem fénymásoló” szemléletmód jegyében hosszú éveken keresztül mereven elzárkóztam a digitális nyomtatástól. Egyrészt a minőségével nem voltam elégedett, másrészt kár lenne tagadni, hogy némi merevség és konokság is közrejátszott abban, hogy maradtunk a hagyományos nyomdai technológiáknál. Aztán szembesülni kellett vele, hogy egyre jobb áron egyre jobb minőséget produkálnak ezek a berendezések. El kell ismerni, hogy a digitális technológia nagyon nagyot fejlődött, ez kétségtelen. Ennek ellenére most is azt mondom, hogy a hagyományos technológiával készült nyomat, az más. Szebb, a fény felé tartva másként csillog, illata van, tehát más.

Lehajolunk minden munkáért, nem élünk olyan időszakot, hogy csak ezer példány felett indítjuk be a gépet. A digitális technológiánál eleve adott a kis példányszám, és ahogy drámai módon csökkentek a példányszámok az ofszetben is, szinte rákényszerül a nyomda arra, hogy digitális nyomtatási technológiát is igénybe vegyen. A gazdaságosság és a megtérülés szabja meg, hogy ezeket a megrendeléseket saját erőből vagy alvállalkozón keresztül elégítik-e ki.

Az új technológia beszerzésére hatással van még az is, hogy ehhez bizonyos fokig eltérő szaktudásra, informatikai ismeretekre is szükség van, azonkívül ebben a szolgáltatási körben már nagyon sokan megerősödtek, sokadik új szereplőként belépni egy túlkínálati piacra, igencsak megfontolandó. Pécsett is van legalább négy-öt olyan cég, amelyik nagyon jó. Beszállni hatodiknak „nyeretlen kétévesként” és gyomrozni velük a hat forintokért, nem biztos, hogy használ egy, a piacon már tekintélyt szerzett ofszetnyomdának. Azonkívül a stílusunkkal sem összeegyeztethető. Számunkra nem pénzkérdés az új technológiába történő beruházás, hiszen a digitális berendezések az ofszethez képest jóval kedvezőbb árakon szerezhetők be, de mi egyelőre maradunk az ofszetnél.

Standard igényekre szakosodva

Az új technológia megjelenésével és előretörésével elszaporodó kiadványtípusok (például a megszemélyesített nyomatok) irányti igény nálunk nem jelentkezett. Partnereink nem rendelnek ilyen jellegű nyomtatványokat. Valószínű, hogy ezekben az esetekben a megrendelők az erre szakosodott, sok esetben digitális gyorsnyomdákat keresik meg. A „hagyományos” nyomdászat is szakosodott, az ügyfelek pedig tudják azt, hogy bizonyos speciális igényeikkel melyik nyomdát érdemes felkeresni, mert az adott munkát ott végzik el a legjobb áron és a legjobb minőségben. Ez olyannyira így van, hogy bizonyos esetekben még nyomdák is átviszik a munkát vagy annak egy fázisát, mondjuk a kötészeti részét egy másik nyomdába, mert az éppen arra szakosodott és abban a legjobb. Voltak, akik számlatömbökre, vegypapíros anyagok nyomtatására álltak rá, más a kötészet terén tudatosult a városban, ha keménytáblás könyvet kell kötni, ne is vidd máshova.

Ezt az ágat – a keménytáblás könyvkötészetet – vettük át nemrégiben, bár az ami öt-tíz évvel ezelőtt volt, a nagy példányszámú, keménytáblás könyvek világa, mára már véget ért. Sok cím van most is, csak kis példányszámban jelennek meg. Mindazonáltal a keménytáblás kötészet átvételével a profilbővítés mellett az odaszokott ügyfélkört is átvettük.

A jó szakmai kapcsolat nagy segítséget jelent és jól összedolgozó, együttműködő közösségek kialakulásához is nagyban hozzájárul, amiből nemcsak az egymást segítő nyomdák, hanem a megrendelők is profitálnak. Évek óta jól bejáratott és rendszeres kapcsolatban vagyunk például a Házmester és a Bocz nyomdákkal. Természetesen idő kellett ahhoz, hogy súrlódásoktól sem mentesen, de összecsiszolódjunk. Technológiailag, szokásokat illetően más nyomda más gépeket, más papírt, más rendszert használ. Ezenkívül emberileg is egymásra kell hangolódni.

Sokan azért nem tudnak együttműködni, mert nem találják meg a közös hangot, azaz emberileg nincsenek közös nevezőn. De gondot okozhat az is, ha szakmailag vagy a pénz miatt nem tudnak együttműködni. A fokozott árérzékenység miatt egyfajta „kenyérharc” uralkodott el manapság, ami nagyban megnehezíti a szakmai közösségek, a hosszabb távú együttműködés, együttdolgozás lehetőségének kialakulását.

Fókák és eszkimók

Pécsett is – még mindig – túlkínálat van a nyomdaiparban is. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Mindez sok esetben eladósodottsággal és a megfelelő finanszírozás hiányával párosul, ezért számos esetben erőteljesen nyomott árakon dolgoznak egyes nyomdaipari vállalkozásdok. Ez huzamosabb ideig természetesen nem fenntartható, nagyon könnyen tönkremenetelhez vezet, mint arra számos példát láthattunk.

Most ahogy így nézelődünk jobbra, balra, hullanak a nyomdák. Tisztul a kép. Nem lesz több munka. Az marad életben, aki minimális szinten rendelkezik egy olyan tőkeerősséggel, amellyel képes átvészelni a válságos időszakot, s ez a finanszírozási képesség egyúttal bizonyos komolyságot is kölcsönöz a nyomda számára.

A mai piaci viszonyok között a kintlévőségek tetemesre rúgnak, s ezzel partnereinknek is ugyanúgy meg kell küzdeniük. Mindenki tele van nehézségekkel. Lásd a pályázatok, a mindenütt jelenlévő pénzhiány, a példányszámok drámai mértékű csökkenése, a papír árának emelkedése, a legújabb mizériáról, a termékdíjról már nem is beszélve. Mindenki küzd a túlélésért és ez a nyomdában is lecsapódik. Az, hogy ezek a körülmények nem rengetnek meg bennünket alapjainkban, az bizony a tőkeerőn is múlik. Ennek hiányában bizonyos megrendelőknél nagyon könnyen megégetheti magát az ember. A korai kedvezőtlen tapasztalatokból kiindulva kezdtünk el tudatosan tartalékot felhalmozni, hogy a jövőben ne legyünk kitéve ilyen típusú kellemetlen helyzeteknek. A megfelelő nagyságú tőkeerő a kellő tapasztalattal párosulva a nyerő kombináció.

A magyar gazdaság speciális felépítésének köszönhetően a normál üzemmenet során gyakran képződtek meg olyan mértékű kintlévőségek, melyek kizárólag a „közgazdasági nonszensz” kategóriával jellemezhetők. De partnereinkkel együttműködve megtanultuk ezeket a megfelelő módon kezelni. Tehát a szó szoros értelmében kifizetődő olyan ügyfélkörrel dolgozni, akivel az üzleti viszonyok mellett sikerült jó személyes kapcsolatot is kiépíteni.

A pénz átgyalogolt mindenen

Mára lélektelenné vált az üzlet. Mi annak idején még úgy szocializálódtunk, hogy a becsület, a tisztesség, a pontosság, az adott szó, egy kézfogás, az, ami számít. A pénz és az üzlet keresztülgyalogolt mindenkin. Átprogramozta az agyakat és nagyon embertelenné vált a piac működése.

Érdekes módon megrendelőink zöménél mégsem az ár a döntő szempont, hanem a minőség. Az igényesség, még ha kis felár ellenében is, de megmaradt náluk. Sőt, minket is rászoktattak az igényességre, egyúttal tolerálják, hogy nem a legolcsóbb nyomdához fordultak. A minőség nem, legfeljebb az ár lehet alku tárgya. Ebben nagy szerepe volt a Jelenkor Kiadó vezetőjének, Csordás Gábornak, aki ha kellett, odaállt velem a nyomdagép mellé. Sokat tanulunk a partnereinktől.

Nyomtatott jövő

A világhálóval kiváltható nyomdatermékek eltűnését nem fogom sajnálni, azokért tényleg kár, hogy fákat vágnak ki. Ez a nyomtatott kommunikáció nyugodtan dőljön be. Viszont a könyv számomra gyerekkori szerelem. A könyvben nagyon hiszek. A maga fizikai valósága miatt. A kézbe foghatósága, az illata, az, ahogyan az olvasása az összes érzékszervünket megdolgoztatja. Moldova híres könyvcímének mintájára azt is mondhatnánk, hogy „akit a nyomda szaga megcsapott”... azt hiszem ebben minden benne van. A könyvet nem lehet semmi mással pótolni! Interneten is lehet könyvet olvasni, de az nem ugyanaz! A könyvnek, az igényes, (szép)irodalmi kiadványoknak, művészeti albumoknak nagyobb esélyük van a túlélésre. Példának okáért lehet ugyan Tolsztojt is képernyőről olvasni, csak éppen semmi értelme.

Layout