Kalandos indulás, bátor folytatás

„Heten ugrottak a mélybe” – írtuk jó néhány esztendővel ezelőtt a győri Palatia Nyomda kalandos indulásáról. A Radek József ügyvezető-tulajdonos által használt fordulat egyáltalán nem volt túlzás.

A cég története tizennyolc éve kezdődött, bérelt helyiség hiányában napokig teherautó platóján veszteglő használt nyomdagéppel. Aztán a nyomdagépet végre lerakhatták, és ezzel a Palatia a nyomdatörténet fontos, ámde akkor minden szempontból bizonytalan kimenetelű fejezetének írásába foghatott. Győrött rendre-másra helyeztek üzembe nyomdákat, szinte már-már divatnak tűnt az ilyesmi. Ha divat volt, évek múltával alábbhagyott. A Rába parti városban is több nyomdát számoltak fel. A Palatiát viszont tartós sikerrel jutalmazta a sors a kockázatos mélybeugrásért. Eredményesen vette a szakma és az üzleti élet diktálta fordulókat. A kalandos induláshoz mérhető bátorsággal tette meg a talpon maradáshoz elengedhetetlenül szükséges lépéseket, amelyekről alkalomadtán lapunk is beszámolt.

Ilyen lépésről adhatunk hírt ezúttal is a Palatia immáron saját tulajdonú, az utóbbi években több ízben bővített, elegáns győri telephelyén, ahol Radek József ügyvezető igazgatóval beszélgetünk a nemrég végrehajtott kötészeti fejlesztésről.

– A kötészeti fejlesztés szükségességét az élet hozta magával – mondta Radek úr. – Egészen idáig ezeket a munkákat alvállalkozóhoz vittük. Időközben duplájára nőtt a megrendelés, folyamatosan növekedett az export. Ausztria közelsége miatt is éreztük, hogy van lehetőség a bővítésre. Munkáink egy része spirálos kötéssel készül. Naptárakat, fali naptárakat, határidőnaplókat készítünk. Megkeresett minket egy belföldi nagykereskedelmi cég, amely több százezer naptárt rendelt tőlünk. Úgy gondoltuk, egy ilyen mennyiséghez már szükséges lenne speciális berendezés. Az alvállalkozóval egyébként mind a mai napig megmaradt a jó kapcsolat. Más területen továbbra is együttműködünk. A tendenciát tartom fontosnak. Kicsit a jövőbe kell látni. Törekszünk az újra, ám időnként kényszerből is születnek döntések. Az elhatározást tettek követték. Három berendezést vásároltunk. Két spirálozógépet, az egyik szimpla drótspirálozó, a másik dupla spirálozó. A harmadik pedig egy Docu-Cutter a digitális nyomatok feldolgozásához.

A nyomdaipar bizonyos szempontból szezonális. Ez a Palatia számára azt jelenti, hogy az év második felében általában több a munka. A digitális nyomatokra jellemző a kis darabszám, a sokféleség, sokszor követelmény a gyorsaság, a rugalmasság. A kötészet öt-hat-nyolcezer példányszámú kiadványokat is készít, amelyektől elvonta az energiát a számtalan apró, digitális nyomat. Világossá vált, hogy a problémát valahogyan meg kell oldani. Egy értékesítő cég megkereste a Palatiát gépvásárlási ajánlattal. Így került a három Renz típusú német berendezés Győrbe, összesen mintegy harmincmillió forint értékben.

– Gyakorlott pályázók vagyunk – árulta el Radek József. – Mind a három géphez nyertünk pályázati összeget. Harmincöt százalékos az európai uniós támogatás. A berendezéseket tavaly augusztusban helyeztük üzembe. Egy hónap próbaidő után indulhatott a folyamatos termelés. Minden lépést alaposan meg kell fontolni. Úgy gondolom, helyes volt az elhatározás. A fejlesztéseket úgy célszerű átgondolni, hogy megtaláljuk a réseket a nyomdászat továbbfejlődése számára.

A kötészeti fejlesztés nem az egyetlen dolog, ami a győri Palatia egészséges törekvési igényét, életképességét jelzi. Részben Ausztria közelsége, részben a határ menti Sopron városával kialakult üzleti és baráti kapcsolatok arra ösztönözték a Radek József és Juhász Attila soproni társtulajdonos vezette céget, hogy megvásárolja az ottani Scarbantia nyomdát. A hűség városában befejezéséhez közeledik az esztétikus, modern új üzemcsarnok építése. A százmillió forintos beruházást hetek múlva adják át rendeltetésének.

Pákovics Miklós