Print & Publishing

Kíméletlen konkurenciaharc dúl a nyomdák között. Vidék vs. főváros, ofszet vs. digitális. A Montecuccolinak tulajdonított mondás szerint a háborúhoz arra a három dologra van szükség, melyet az ABBA együttes is megénekelt oly nagyszerű slágerében: Money, money, money! A katonai szakzsargonban magasabb biztosítású harci egységnek nevezett alakulatoknak kijár az ún. minden oldalú biztosítás. Ennek lényeges részét képezi a hadtáp. A nyomdák hadtáposa a papírkereskedő. A déli végeken zajló hadmozdulatokról a Budapest Papír pécsi kirendeltségvezetője, Brandt Róbert számol be nekünk.

Patinás múltból a kaotikus jövőbe

A 80-as években, a Dunántúli Naplót nyomtató Szikra Nyomdában felnövő nyomdász nemzedékek csinálnak ma nyomdát. Az ott szerzett szakmai tudáson alapul a mai pécsi nyomdászat.

Válasszuk külön a nyomdát és a nyomdaipari tevékenységet. Nyomdaipari tevékenységet sokan folytatnak. Ez egy állandóan változó réteg.

Aztán vannak a hagyományos értelemben vett nyomdászok, akiknek zöme a Szikra Nyomdából, vagy a később alakult nyomdákból került ki, ők viszonylag stabil csoportot alkotnak.

A harmadik réteg a digitális nyomdák, mely szintén változó összetételű. Ma már a hagyományos nyomdák jó része is gondolkodik a digitális technikában. Ez a papírfelhasználásban is érződik.

Nem PR! Személyes kapcsolat

Nagyon fontos, hogy helyben van az értékesítő, nem Budapestről „jön le”, így személyesebb és lokális kapcsolat alakult ki a nyomdákkal. A siker fele részben legalább a jól működő személyes kapcsolatnak is köszönhető.

Az állandó pécsi raktár megszűnte után a Budapest Papír képviselete értékesítői szinten ezen területen egyfős maradt. Mindent a fővárosból szállítunk, így teljesen át kellett strukturálni a működést. A vevőkört és annak optimális kiszolgálását át kellett szervezni, amelyet sikeresen végrehajtottunk. A jelenlegi ügyfélkörrel sikerült kialakítani egy nagyon egészséges partneri kapcsolatot. A kereskedelemben megszokott ún. „pofavizit” helyett fontos, hogy a papírkereskedő akkor legyen ott, amikor a nyomdásznak szüksége van rá, amikor problémája van és segítsen a megoldásban. A kapcsolattartásnak ez a módja működik jól a gyakorlatban.

Mennyi az annyi?

Arányait tekintve a város, illetve a térség papírfogyasztásának mintegy 75 százalékát az öt papír-nagykereskedő forgalma teszi ki, 10-15 százalékot jelentenek a saját vagy indent beszállítások, beszerzések, a többi az egyéb papírszállító cégektől származik. Az oktatási intézmények papírigénye miatt a fénymásolópapírok, azaz az irodai papírok piaca is jelentős volument képvisel.

A digitális technika az utóbbi időben nagyot fejlődött, ez a papírforgalmon keresztül is érződik. A Budapest Papír kínálatában szereplő digitális papírok felhasználásának növekvő dinamikája az utóbbi időben lelassult, viszont a digitális gépekben felhasználható egyéb nyomdai papírok forgalma jelentősen megnőtt.

Nem kell minden áron digitális!

Az ofszet- és a digitális nyomtatás nem konkurensei egymásnak. A példányszám, a gazdaságosság és a gyorsaság kellő mértékben behatárolja a két technológia alkalmazhatóságát. Nem kell minden nyomdának digitális gépet venni! Főként olyannak nem, amelyik azt anyagilag nem engedheti meg magának!

Sokkal fontosabb, hogy legyenek olyan partneri kapcsolatok, melyekből kialakulhatnak szakmai közösségek, ahol képesek összefogni, el tudnak menni együtt különböző rendezvényekre, a hétköznapi munkákban pedig együttműködni, segíteni tudják egymást.

Háborús (v)iszonyok

Pillanatnyilag kőkemény konkurenciaharc folyik a pécsi nyomdák között. Túlkínálat van, amit a piacon akár alkalmilag megjelenő újabb és újabb szereplők még tovább feszítenek . A legnagyobb gondot mégsem ez okozza, hanem az, hogy a városban vagy a környéken nincs olyan nagy ipari cég vagy iparág, amely jelentős és folyamatos lokális nyomdai igénnyel lépne fel. Csak időszakosan, vagy annyira nyomott áron adnak munkát a város nyomdáinak, hogy az nem hoz valódi fellendülést. Nagyobb cégeknél bevett gyakorlat, hogy egy munkát nem feltétlenül helyben adnak ki, hanem megversenyeztetik az ország különböző részein, vagy akár külföldön.

A kultúra igazi fővárosa: a főváros

Az önkormányzatoknak, egyéb közintézményeknek van törvényi kötelezettsége (közbeszerzés, tendereztetés stb.), de az a fajta hozzáállás, ami az EKF kapcsán mint megvalósult helyi nyomdai munka tapasztalható volt, az katasztrofális. Nem a helyi vállalkozói réteg, nyomdászok nyerték meg a munkákat, azaz sajnos ezen tenderre a lehető legkevesebb helyi nyomda tudott sikeresen pályázni.

Technikailag ezeknek a munkáknak a 80 százalékát pécsi nyomdák is meg tudták volna oldani. Akár egy-egy nyomda valamelyik részterületet, akár több nyomda úgy, hogy társulást hoznak létre és együttműködnek a projektben. A nyomdai munkákra szánt összegnek körülbelül 5 százaléka került vissza Pécsre, az is bérmunkában az ország különböző pontjain lévő nyomdáktól, vagy a nyertes cégektől.

A több millió forint a pécsi nyomdaipar számára életmentő lehetett volna. A nyomdászokat megkímélte volna az újabb hitelfelvételektől, a további eladósodástól, másrészt megmaradtak volna munkahelyek, sőt, talán újabbak is keletkeztek volna. Ebből semmi nem valósult meg. A lokálpatriotizmus leghalványabb jelét sem tapasztaltuk.

Többek közt ez is az egyik oka a nagyon kiélezett konkurenciaharcnak, ugyanakkor forráshiányos az egész terület. A nyomdák nagy részének hitele vagy lízingje van, nagyon kevés az üdítő kivétel. Ezek a tartalékaikat élik fel. A többiek futják köreiket a lízing-mókuskerékben. Ha megállnak, végük. Minden lehetőséget megragadnak és ez a bizalom rovására megy. Éppen ezért a nyomdák közötti összedolgozás ma már egyre ritkább, így nem alakulhatnak ki fejlődő, megfelelő szakmai közösségek sem. Ezt tartom legnagyobb problémának a pécsi-baranyai nyomdaipar mai helyzetében.

A nyomdák érdekérvényesítő képessége a mai piaci környezetben sajnos csak nagyon minimális. Ez olyan szempontból nagy probléma, ha a helyi megrendelőkben nincs annyi lokálpatriotizmus, hogy normálisan adózó helyi vállalkozásokat segítsenek azzal, hogy egyéb igényeiket helyben adják le, akkor kellene valamilyen szakmai érdekvédelem, amelyik ilyen esetekben az „asztalra csap”.

Nyomdaipari kelj-fel-Jancsi!

A talpon maradás azon múlik, kinek mennyi pénz áll a rendelkezésére a mókuskerék finanszírozására. A másik legalább ennyire fontos tényező a megrendelői kör anyagi helyzete, hiszen az befolyásolja a példányszámot. A példányszámok évek óta csökkenő tendenciát mutatnak szinte minden területen. Ennek fő oka a gazdasági környezet, hiszen a nyomdatermékekre is jelentős mértékben csökkent a fizetőképes kereslet. Viszont a választék jelentősen bővült. Azért szélesedik a kínálat, mert próbálják mindenhol megtalálni a fizetőképes keresletet. A vásárlóközönség összetétele sokrétűbb, ugyanakkor egy-egy területet kevesebben vásárolnak meg vagy olvasnak el, mint régebben, például egy klasszikust.

Régi jó régió!

Régiónk legnagyobb problémája: nincs helyi ipar, nincs helyi megrendelő piac, van viszont pénztelenség. A körbetartozások rossz fizetési morállal párosulva végzetes kombinációt alkotnak. Azok a nyomdák, melyek nem adósodtak el, és saját tőkét mozgatnak a rendszerben, sokkal óvatosabbak és könnyebben vészelik át a válságot, mint azok, akik a mókuskereket tekerik. Nagyobb munkák esetén a késedelmesen fizető megrendelő könnyen magával ránthatja a nyomdát, és azon keresztül a beszállítói hátteret is! Kellő tartalék hiányában jelentős kockázatot hordoznak a ilyen ügyfelek. Főként közintézményekre, önkormányzatokra jellemző, hogy a számla biztosan kiegyenlítésre kerül, de jelentős késedelemmel! A „szponzorációs” időszak fél évet is elérhet. A nyomott árak miatt nem realizálható annyi haszon, amennyivel pótolható a nagyobb megrendelés-kapacitás lekötése következtében kieső kisebb megrendelések bevétele.

Tegyük helyükre a dolgokat!

A megfelelő pénzügyi stabilitáshoz hozzátartozik, hogy megfelelő helyén kezeljük a dolgokat. A megbeszélt pénzügyi időszak alatt, annak végéig a megrendelő: vevő, és a mi dolgunk a maximális kiszolgálás, annak lejáratától viszont adós. Az adós dolga pedig a fizetés és a maximális együttműködés! Ha ebből a lélektani helyzetből tekintjük a kérdést, máris könnyebb kezelni a kínos pillanatokat. Az ezekhez hasonló pénzügyi, lélektani technikákat a nyomdászoknak is meg kell tanulniuk és alkalmazni, ha túl akarják élni a válság időszakát. A Budapest Papír ehhez minden segítséget megad. Szakmai rendezvényen ismerteti meg ügyfeleivel a cég pénzügytechnikai megoldásait. A rendszeresen kiküldött kimutatásokkal tervezhetőbbé, pontosabbá tehető az adott cég finanszírozása, költségmegoszlása. Ezeket a megoldásokat vagy bizonyos részelemeit a nyomdaipari vállalkozások is hasznosítani tudják, hatékonyabbá válhatnak, ezáltal javulhat a pénzügyi fegyelmük.

Talán az sem véletlen, hogy Pécsett született meg a Budapest Papír szlogenje: „Mindig Önökkel, és mindig Önökért!” A jó papírkereskedő nemcsak papírt ad el a nyomda számára, hanem az operatív együttműködés megfelelő menedzselésével egyben a megrendelőnek is segítségére van. Ugyanakkor ma egy nyomdavezetőnek nemcsak nyomdásznak, hanem alapvetően jó menedzsernek, értékesítőnek és nem utolsósorban pénzügyi szakembernek is kell lennie. Egy kicsit munkaügyesnek, egy kicsit jogásznak, egy amolyan univerzális cégvetőnek, aki azért a szakmához is ért.

A Budapest Papírnál minket mindig az érdekel, hogy mi érdekli a nyomdászt, mert csak így tudunk hatékonyak lenni, és csak így tud megvalósulni, a „Mindig Önökkel, és mindig Önökért!” elve.