Amikor életre kelnek a betűk

Milyen megdöbbentő dolog is egy könyv! Végső soron fából készített lapos tárgy, lapokkal, amelyeken sok furcsa, fekete jel van. Tömegesen, viszonylag csekély költséggel állíthatók elő. Saját tempónkban olvashatjuk őket, anélkül, hogy másokat zavarnánk vele. Visszalapozhatunk a megdöbbentő részekhez, újra elgyönyörködhetünk a különösen élvezetes részletekben.

És maga az olvasás is teljesen elképesztő tevékenység: rápillantunk egy fából készült, vékony, lapos tárgyra, és a szerző szavai elkezdenek megszólalni a fejünkben. Elég egy szempillantás, s máris egy másik személy gondolatvilágában kalandozhatunk! Akár olyanéban, aki már évezredek óta halott, és onnan szól közvetlenül hozzánk. Tisztán és hangok nélkül.

Első ránézésre az jut az ember eszébe, amolyan féloldalasra sikeredett időgépfélével van dolgunk, hiszen a múltba játszi könnyedséggel visszavisz bennünket, elég ha leemelünk a polcról egy olyan kötetet, melynek szerzője esetleg már évezredekkel ezelőtt eltávozott e földi árnyékvilágból. Pillanatok alatt belecsöppenünk az akkori világ hétköznapjaiba, a divattól kezdve a tanuláson, szórakozáson, politikán, államigazgatáson keresztül egészen a nagy csatákig bezáróan, éppen az adott műnek megfelelő korhangulat ragad magával bennünket. Milyen érdekes is ez a kettősség, ez a hihetetlen kontraszt, amit egy könyv tud nyújtani számunkra. Utazunk a metrón, s a kezünkben tartott aprócska világban, mely éppen a menekülés szerepét hivatott betölteni, s hétköznapjainkban egészen biztosan elő nem forduló kalandok cselekménysorozatával jelenti az egérutat ebből a sokszor napi taposómalmot jelentő, mókuskerékszerű létezésből, egyszer csak megmozdulnak a fehér lapra nyomtatott különös jelek. A betűk életre kelnek. Frodóval és Samuval caplatunk kitartóan a Végzet Hegye felé tarisznyánkban az Egy Gyűrűvel, vagy éppen Dobónak segédkezünk a török ármádia ellen? Mindegy is, a kaland, a varázslat a lényeg! Csak amikor felnézünk egy pillanatra, és újra az ütött-kopott metrókocsi „itt és most” valóságában találjuk magunkat, akkor gondolunk bele, milyen elképesztő dolog is egy könyv. És maga az olvasás! Az a végtelen könnyedség, ahogyan a fantázia szárnyára veszi a gyanútlan olvasót és pillanatok alatt tényleg egy másik galaxisban találhatjuk magunkat. És még féregjáratra sincs szükség hozzá! Ezt csinálják utánunk a fizikusok!

De ugyanilyen varázsa van annak is, amikor olvasótermek szintén egyedi hangulata közepette fellapozunk egy- egy régi újságot, esetleg szemügyre vehetünk valamilyen több százéves dokumentumot.

Működik tehát az időgép. Amolyan mindenki időgépe ez. Nem is mondanám rá, hogy féloldalas, mert bizony el tud vinni bennünket a jövőbe is. Valamelyik lehetséges jövőbe!

Az olvasás egyedülállóan varázslatos hatásmechanizmusának köszönhetően különbözik minden mástól, mellyel az ember tudásra, információra vagy élményre tehet szert.

Kellemes időtöltés? Szórakozva tanulás? Más kultúrák, nemzetek, történelmek és történetek megismerése, miközben maradandó olvasmányélményekkel leszünk gazdagabbak? Igen! Ezt mind magában hordozza a betűk világa, a Gutenberg-galaxis útikalauza – nemcsak stopposoknak.

Vigyázzunk rá, ápoljuk, őrizzük és óvjuk ezt a csodálatos adományt, és akkor valóban soha, de soha nem fog megszűnni a nyomtatott kommunikáció, mert...

Ez egyfajta varázslat!

Ez az igazi varázslat!

Layout