karácsonyi és újévi lapokon

Mióta él az emberiség történetében az ősrégi szokás, a kapcsolatok egyik kifejezési módja, a jókívánság – nem tudható. Első nyomtatott formája a gutenbergi időkben született. Az első fametszetes újévi köszöntőlapokat 1459-ben németországi búcsúkban árusították.

Gutenberg János főtechnikusunk, aki rendezte az évezredek nyomtatási eredményeit, és hozzátette a maga zseniális gyakorlati módszereit, tette lehetővé, hogy azóta mindmáig megszakítás nélkül szokás a karácsonyi-újévi nyomtatott lapokon sokszorosított jókívánság közlési módja.

Az újévi kártya legrégibb eredetét az egykori berlini Porosz Állami Könyvtár gyűjteményében kutatók fedezték fel 1917-ben. Az 1459-ben fametszetről nyomtatott 105x145 mm méretű lapnak pontos németországi műhelye nem ismeretes. Eredetinek fekete-fehér reprodukcióját és részletes leírását az 1959. évi Gutenberg Jahrbuch közölte.

Az ősnyomtatványnak tekinthető újévi lap szövegéből következtetve egyházi megrendelésre készült. Az ónémet és latin szavakkal vegyített szöveg fordítása szerint: „Aki a Miatyánkat buzgó imádsággal mondja, annak az a csodálatos titok válik hasznára, amely a mi kedves Jézus Krisztus urunk sebeinek titkos liturgiájához kapcsolódik.”

A metszetes szöveget feketével nyomtatták. A D betűs iniciálét a hozzátartozó kontúros kontuszleveleket pirossal, az iniciáléban lévő arc a nyomtatás után kézzel lett okkersárgára színezve. A középső részen lévő tekercs felirata: „Aki a Miatyánkat buzgón mondja, azt a Jézus Krisztus egy jó felé lendíti előre.”

Alatta a fametszetes ábrán a meztelen angyal feszíti az íját, és a kirepült nyílvessző a csavaros tekercsen két újévi üdvözletet lő el a buzgón imádkozó embernek. A tekercs és a kép körüli keret sárgával, a gyep zöld színnel, kézzel festett.

A könyvnyomtatók több százados múltú szokásává vált, hogy a maguk tervezte, nyomtatta újévi üdvözlettel fejezzék ki kollegiális jókívánságaikat az eljövendő új esztendőre.

Közel négy évszázad múltán Angliában egy közéleti személyiség, Henry Cole gondolta ki, hogy a karácsonyi ünnepi jókívánságokat képeslapon is lehetne tolmácsolni. Ötletére és javaslatára J. C. Horsley festőművész meg is rajzolta az elsőt, melyen három jelenet látható lugasos keretben: a keskeny két szélső karácsonyi jókívánságot, alamizsnaadást és könyörületességet fejez ki, az ünnepet ülő nagy család a kép közepén jelenik meg. Az alatta lévő textílián a hagyományos karácsonyi-újévi üdvözlet látható.

A látványos rajzot 1843-ban a londoni Jobbins of Warwick kőnyomdai műhelyben sokszorosították mintegy ezer példányban, ezután egy Manson nevű festő színezte ki a nyomatot, amelyet 1 shillingért először 1845-ben árusítottak. Aztán az angol nyomdák sajtói több tízezer üdvözlőlapot gyártottak.

A karácsonyi-újévi lapok küldése postai levelezőlapként 1869 őszétől vált lehetővé. A jókívánságokat tolmácsoló üdvözlőlapok sikerét jelzi, hogy – művészettörténeti kutatás szerint – 1895-ig a kiadványok 163 ezer változata jelent meg. Egyes korok hű lenyomatai voltak a képes üdvözlőlapok. Látványos tükrei az ízlésvilágnak és a művészi irányzatoknak.

A magyar képeslapok 1897-től jelentek meg budapesti nyomdákból, de külföldi nyomdából is több került kereskedelmi forgalomba.

Korunk elektronikus, digitális, e-mailek és SMS-ek világában a karácsonyi-újévi jókívánságok, ha nem is élik 20. századi fénykorukat, hagyományos szép szokása máig sem szűnt meg.

Gécs Béla