Kedves Olvasó!

Egyre többen ismerik fel Magyarországon is, hogy a 2007-es békeév, amivel természetesen akkor elégedetlenek voltunk, elmúlt és már nem is jön vissza a nyomdaiparban sem. Nemcsak gazdasági válságot éltünk át, hanem struktúraváltásokat is. Például az emberiség történetében eddig a fiatalabb generációk akartak megfelelni az idősebbeknek. Ez észrevétlenül megfordult, és az idősebbek akarnak megfelelni a fiataloknak. Nem is lenne baj, ha az új, kreatív tudás mellé az évszázados értékeket és íratlan törvényeket is párosítani tudtuk volna. Sajnos ez sok esetben nem történt meg. A designer fantasztikus elképzeléseit valósítja meg, elfelejtve az alapot: minden nőt azért kell öltöztetni, hogy meglévő szépségét jobban kihangsúlyozzuk. Igaz ez a nyomtatott és vizuális kommunikációra is: a nagy tudású és hatékony szoftverrendszerek és kreatív alkalmazóik sok esetben nincsenek tisztában azzal, hogy egy kiadványt oldalpárban kell látni és láttatni. Bár úgy érzem, hogy ezt a nagy ellentmondást mintha ma már sikerülne feloldani.

Örvendetes az is, hogy a nyomtatott kommunikáció résztvevőinél is megfigyelhető a kiegyenlítődési folyamat. A hagyományos nyomdagépgyártók már nem haláluk okozóját látják a digitális technológiákban, hanem egyre nagyobb mértékben használják fel azokat. A klasszikus nyomdaipari termelés jól vezérelt, hatékony ipari folyamattá kezd válni, sőt, új piacokat talál a különböző digitális nyomtatási technológiák integrálásával. A digitális rendszerek a világ nyomdaipari termelésének még mindig csak a töredékét adják, ami 6-8% körül mozog. Ez a nagyságrend még évekig fennmarad.