A társasági élet kelléke
A vizitkártya – látogatójegy – mint a névjegy ősének története a régmúltból ered. A társasági élet, a jó modor kellékeként indult széles körben a 18. században. Első művelői a legjobb német, olasz, francia rézmetszők voltak. Felidézve történetét, mellékelten bemutatunk néhány német művész alkotta vizitkártyát.
Indulásának históriáját homály fedi. Történetének kutatói a látogatójegy megjelenése idejét a tizenhatodik századra teszik. Lehetséges azonban, hogy már jóval előtte, akár több évszázaddal is lehetett általános elterjedtségű Németországban. Miksa császár illetve XIV. Lajos francia király idejében állítólag a névjegyek nagyban divatoztak. A németeknél Visitkarte, a franciáknál Carte de visite, az olaszoknál Carta di visita elnevezésként volt használatos. A látogatójegy rendeltetésének célja, hogy a látogató ezen közli a nevét azzal, aki a látogatót fogadja.
Az ősidőkben elég kezdetlegesek, egyszerű papírcsíkok voltak e jegyek, s néha csak hosszában kettéosztott játékkártyák, amelyeknek hátoldalára az ember ráfirkantotta a nevét. Aztán Itáliában és Franciaországban a díszesebb és az elegánsabb, rokokó hatású, keretes bianco kártyák kerültek ki a rézmetszők kezéből, melybe a használók beírhatták a nevüket. Majd a fejlődés művészi tetőpontját képezte, hogy az egyéni és személyi kívánságokon alapuló, átformált vizitkártyák, azaz névjegyek alkotói között a legjobb rézmetszők találhatók. A legváltozatosabb grafikai témájú kártyák két német városban, Augsburgban és Münchenben készültek.
Az innen kikerült névjegyek a rokokó kifejezéseként bájos, játékos keretekkel díszítettek, amelyek némely tekintélyesebb személyiség monogramját viselik. A fejlődésben aztán újabb utat nyitott a tizennyolcadik század vége táján egy sokkal szabadabb kompozíciós irány, amely képszerűbb művészi stílust hozott a névjegyek megformálásában.
A képszerűbb névjegyek legjelesebb, legmarkánsabb tehetségű rézmetsző művésze volt a müncheni Johann Michael Mettenleiter (1765–1853). Rendkívül termékeny alkotó volt, sok értékes, művészi lapot hozott létre. Munkái hűen tükrözték vissza a régi korok érzelmes szellemét, tipikus szimbólumaikkal. Névjegyein a csendes ligetek, félénk nimfák, megkoszorúzott oltárok, széteső romok, síremlékek jelennek meg finom kompozícióban. Mettenleiter és néhány rézmetsző: J. E. Nilson, F. X. Jungwierth, B. I. Weiss, J. M. Söckler és számos ismeretlen művész becses értékű szintre emelték koruk névjegyművészetét. A régi névjegyeket szemlélve, ezek az idillikusan ható kártyák, hűen tükrözik vissza azon érzelmes időknek jelképeit. A névjegyek eredeti mérete: 90 mm hosszúak.
Gécs Béla







































