A cím megtévesztő. A karcsú, mindössze százoldalas kötet ugyanis nem szokványos sajtótörténet, újságíró- és szerkesztőnevekkel, lapcímekkel és nyomdák-nyomdászok felsorolásával.
Néhány évvel ezelőtt a Magyar Rádió Szülőföldünk rovata kerekasztal-beszélgetést szervezett. Tizenkét félórás műsor hangzott el, amiket a szerkesztő, Merle Mária legépeltetett, majd a kézirat a Bukarestben megjelenő magyar újság, A Hét szerkesztőségében kötött ki, amely némileg stilizált formában közölte a beszélgetéseket. Ezeket jelentette meg a budapesti Pont Kiadó, olyan illusztrációkkal (fotókkal, grafikai portrékkal és kézírásos levélrészletekkel) dúsítva, amelyek eleve nem férhettek bele a hangzós rádióműsorokba.
A laza, olvasmányos, továbbgondolásra ingerlő vitasorozat mitől kelti mégis sajtótörténet képzetét?
Attól, hogy feltárul az érdeklődők előtt a két világháború közötti és a második világháború utáni magyar szellemi élet Romániában. Nem véletlen, hogy a kötet alcíme Beszélgetések a szellemi Erdélyről – arról az immár lesüllyedt világról, amelyről itt, Magyarországon keveset tudhatunk. A Stúdió Kávéházban közreműködők (erdélyi és magyarországi írók, irodalomtörténészek, sajtótörténészek, szerkesztők, fotográfusok) olyan alkotók portréját rajzolják meg, olykor tűhegyes vonásokkal, mint a kolozsvári Korunk-szerkesztő Gaál Gáborét, barátjáét és vitapartneréét, Kuncz Aladárét, a folyóirat- és színházpártoló Kemény Jánosét, a publicista és szerkesztő Molter Károlyét, Kacsó Sándorét, Balogh Edgárét vagy éppen Méliusz Józsefét. Miközben megismerjük a Helikon, a Korunk, a Brassói Lapok, az Utunk, a Napsugár, A Hét szerkesztőségi intimitásait, kirajzolódik előttünk az a jellegzetesen kisebbségi magatartás, amiből utókorként is tanulhatnánk. Az említett urak össze-összekülönböztek világnézeti kérdésekben, de ugyanannál az asztalnál ültek, s tisztában voltak azzal, hogy összeköti őket a magyarságtudat és az ebből fakadó közös érdek.
A szép kiállítású kötetnek nem jósolok látványos sikert, ahhoz ugyanis tágabb körben kellene érdeklődni Erdély iránt. Az viszont valószínű, hogy a Stúdió Kávéház megtalálja a maga befolyásos, közvélemény-formáló közönségét: a soknemzetiségű Közép-Európa fölemelkedésében érdekelt magyar értelmiségieket és vállalkozókat.
(Z. L.)
