Muszáj-nyomdászat a végeken?

Beszédesebb nevet nem is találhattak volna az 1998-ban alakult pécsi Házmester ’98 Kft.-nek. A hat fővel üzemelő nyomda csak amolyan melléküzemág, a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (DÉDÁSZ) nyomdájának kiszervezése útján jött létre. A cég fő tevékenységi körét az úgynevezett házmesteri teendők (épületkarbantartás, ebédeltetés, ingatlankarbantartás) jelentik. Vince Ernővel, a nyomda vezetőjével Szabó László beszélgetett.

– Van-e valamilyen különlegesség, amit csak a Házmester Kft. nyomdája nyújt a pécsi ügyfelek, megrendelők számára, vagy olyan szolgáltatás, amely egyedivé teszi a nyomdát?

– Különleges szolgáltatásunk regionális viszonylatban: a spirálozás, mellyel szinte piacvezetők vagyunk. Elsősorban a kapacitás, gépesítés és felszereltség tekintetében.

– Kiadványaik is egyfajta különlegességek, hiszen nem minden nyomda büszkélkedhet olyan könyvsorozattal, mint a Pécsi Krónika helytörténeti kötetei, vagy az évről évre nagy várakozással kísért, és igényes grafikai kivitelezésű „Pécs Anno” falinaptár-sorozat.

– Pécs, a környék, a város szeretete találkozott a könyvkiadással kapcsolatos tapasztalatokkal, így született meg ez a sorozat. A könyveken kívül megjelentetünk saját naptárakat is, melyeket először céges ajándékként adtunk ügyfeleink számára. Próbáltunk valami olyasmit ajándékozni, ami hasznos is, szép is. Korábban ez a próbálkozás megmaradt az ajándék szintjén. Amikor rátaláltam a Pécs Anno naptárakat később megrajzoló grafikus lányokra, akkor jött az ötlet, hogy ebből olyan minőségi kiadványt lehetne készíteni, amit az emberek meg is vásárolnának.

– A Pécs Anno naptár szinte fogalommá vált a pécsiek körében, nagyon sokan szeretik, várják, keresik évről évre. Sikeres kiadvány lett belőle.

– Olyannyira, hogy üzletileg is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nemcsak az ajándékok ára jön vissza, hanem valamennyi plusz bevételt is termel, amiből finanszírozni tudjuk a következő évi naptárkiadás költségeit.

– A válság kedvezőtlen hatásai hogyan érintették a nyomdát?

– Mint minden nyomdát: nincs elég munka. Az emberek kivárnak, próbálnak spórolni. A hitelválság a nyomdaiparon is jelentősen érezteti hatását. Sokan a megrendelők közül is eltűntek, csődbe mentek.

– Tehát a termelés volumene csökkent. A szerkezete is megváltozott?

– Nyomdai tevékenységünk elsősorban az EON-ra épült. Az EON-on belül lezajlott személyi, illetve szerkezeti változások következtében megcsappantak a munkák. A nagy munkák elmaradása érintette inkább a céget komolyan.

– Mennyire sikerült pótolni a kieső munkákat?

– A nagy munkákat nem lehet pótolni, mert Pécs és a régió ebből a szempontból elszegényedett. Nincsenek nagyobb munkák. Van pár nagyobb megrendelő, például a kiadók vagy az egyetem, de ők is haldokolnak, illetve jelentős összeget kell befektetni a nyomdáknak, mert gyakorlattá vált a milliós tartozások továbbgörgetése. A megrendelő kifizet valamennyit a tartozásából, de közben megint rendel, a nyomdának pedig mindannyiszor zsebbe kell nyúlnia, így sok esetben folyamatosan előfinanszíroz, vagyis „szponzorálja az ügyfelet”.

A pécsi nyomdákra ráhúzták a vizes lepedőt. Amitől többen várták a kilábalást, a PÉCS 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt. Nem küldték el egyetlen pécsi nyomdának sem. Páran, pécsi nyomdászok egészen véletlenül akadtunk rá, így jutottunk hozzá a pályázati kiíráshoz. Volt olyan nyomda, amely ennek dacára beadott pályázatot, de nem nyert. Egy budapesti cég nyerte el a munkákat. Nem Pécsett adózik, és a munkákon nyert hasznot sem itt, a városunkban költi el.

A választások sem hoznak már olyan munkát, mint régen, inkább reklámcégekhez helyezik ki a nyomdai megbízásokat is. Legyünk őszinték, jelenleg talán van öt nagy vállalat, amelyik itt, Pécsett a nyolcvan egykor jól menő cégből még dolgozik, és a helyi nyomdák valamelyikében rendeli meg nyomtatványait.

– A válság megjelenése óta a megrendelők részéről jelentkeztek-e olyan új igények, amelyekkel eddig nem keresték meg a nyomdát?

– Nincsenek újfajta megrendelések, nem gondolkodnak másban, mint amiben eddig, csak kevesebben.

– Hogyan viszonyulnak a digitális nyomtatáshoz? Vannak-e a digitális nyomtatás irányába mutató terveik?

– Tervek mindig vannak, de a régió elmaradottsága miatt nehéz dolog megvalósítani azokat. Vannak ugyan pályázati pénzek, de amikor a cégünk egyharmadát kitevő nyomda bevétele ötödére esik vissza, akkor nehéz a finanszírozás, még pályázati forrásokból is.

– Nemrég vásároltak egy Konica Minolta bizhubPRO–950 típusú nagy teljesítményű, fekete-fehér digitális gépet.

– Ez egy komoly gép. Váltani kellett, mert nem tudtuk kiszolgálni az eddigi megrendelést. „Muszáj-befektetés” volt, amire volt egy biztos munkánk. Ennek elvégzéséhez kellett továbbfejlesztenünk a gépparkot.

– A digitális beruházás költségei menynyire megterhelőek, illetve megtérülőek a nyomda számára?

– Ez a beruházás hamar meg fog térülni, mert erre van biztos munkánk. Az ofszetnyomtatás beruházásai eleve nagyobb volumenűek, akármilyen kisgépben gondolkodunk, négyszeres, ötszörös árkülönbség van egy új gép árát tekintve a digitális gépekhez képest.

A munkák aprózódásával a példányszám is csökken, ez is a digitális nyomtatást erősíti. Tehát az ofszetnyomtatáshoz képest előbb megtérülhet az ára.

– Szükségszerű lépés volt nyitni a digitális nyomdatechnika felé. Milyen pluszt nyújt a digitális nyomtatás? Mennyire játszik szerepet az időtényező?

– Valóban, az idő, a gyorsaság is nagy előnye a digitális nyomtatásnak. Az ofszetnyomdák nem ismerték fel időben a lehetőséget a digitális nyomtatásban. A kisebb megrendeléseket nem érte meg kinyomni, így ezek eleinte a digitális nyomdákhoz kerültek. Egy nyűggel kevesebb, gondolták. Viszont most ott tartunk, hogy a digitális nyomdák, akik ily módon elég jól megerősödtek, mára az ofszetnyomdák példányszámait, illetve munkáit próbálják elég sikeresen módon „elhappolni”.

– Tehát itt is lépéskényszer van? Digitális gépet kell venni?

– Igen. Kell, hogy meg tudd tartani a megrendelőidet.

Ha lassan is, de az ofszetnyomdák felzárkóznak. 500 példányszámtól már ofszeten nyomunk, de kisebb munkákat megérné digitre tenni. Itt is az fog dönteni, ki tud tovább életben maradni. Ki tud tovább finanszírozni.

– Az ügyfelek ragaszkodnak a hosszabb szakmai kapcsolattal bíró nyomdához?

– Vannak az ún. „pillangó-ügyfelek”, akik szállnak virágról virágra, illetve nyomdáról nyomdára, és mindenhol próbálják megkóstolni, hol kedvezőbb a virágpor ára, vagyis honnan tudnak nagyobbat szakítani, aminek nem sok értelmét látom, mert nem minden esetben lesz olcsóbb az olcsó. A kedvezőbb ár miatt érzett öröm sokkal rövidebb ideig tart, mint a silány minőség miatti bosszúság. Ez az iparág is kapcsolatfüggő, kommunikatívnak kell lenni egy-egy új megrendelő elnyeréséért. Nálunk többféle a megrendelői kör összetétele, vannak akik más nyomdákból jönnek át, mert ott valamiben (ár, idő, minőség stb.) nem tudtak megegyezni, illetve ha tönkrement egy nyomda, onnan is szállingóznak be megrendelők, de olyan is akad, aki az utcáról beesik, és itt ragad, mert meg van elégedve.

– Mennyire követi a szakma fejlődését, változásait? Honnan értesül azokról?

– Lehetőség szerint minden szakmai rendezvényen próbálunk megjelenni. Mostanában egyre inkább a digitális rendezvényeken. Régebben a nyomdaipari kiállításoknak is nagy súlyuk volt, több szakmai újdonsággal lehetett találkozni. Mára ez eltűnt, maradt a digitális nyomtatás, a csomagolóanyag, meg a reklámmarketing.