Létkérdés az életen át tartó tanulás
Előző számunkban Dr. Horváth Csaba, az Óbudai Egyetem Médiatechnológiai Intézet igazgatója számolt be a felsőfokú szakképzés legújabb változásairól. Az alábbiakban Dr. Novotny Erzsébet, az Állami Nyomda kereskedelmi vezetője, az intézet meghívott oktatója osztja meg tapasztalatait olvasóinkkal. Az Állami Nyomda idei Hess-díjas kitüntetettje gyakorló szakemberként mutatja be, milyen elvárások fogalmazódnak meg a munkáltató és a felsőfokú oktatás részéről, illetve ezeket az igényeket hogyan próbálja a szakirányú MSc-képzés megvalósítani.
Gyakorló szakemberként ma még inkább azt tapasztalom, hogy a BSc-képzés után vannak még pótlandó ismeretek a végzett hallgatóknál. Van némi különbség a gyakorlatban hasznosítható tudásuk és a mai nyomdai világ igénye között. A hiányzó tudás cégspecifikus részét a helyi szakemberektől viszonylag gyorsan megszerezhetik, de mivel ez a tudás egy-egy részprobléma konkrét megoldására irányul, nem biztosít a későbbiekben is hasznosítható szilárd továbbgondolkodási alapot, ráadásul nagyban függ az őket betanító szakember felkészültségétől és tegyük hozzá, hogy tudást megosztó kedvétől is.
A felgyorsult fejlődés miatt a nyomdák inkább azt szeretnék, ha a felvett mérnök már naprakész, széles körű gyakorlati és elméleti tudással rendelkeznének. Ők lennének azok a munkatársak, akik az új technológiai ismereteket, korszerű szervezésen alapuló munkakultúrát a többi dolgozójuk felé is közvetítenék, segítséget nyújtva ezzel is a hatékonyság növelésében. Hiszen tudjuk, hogy a megszerzett tudásnak értéke van, a hozzáértés egyrészt növeli hatékonyságot, ami az önköltség csökkenésében nyilvánul meg, másrészt, például termékfejlesztésben szerepet vállalva, piaci rést találhat a cég számára. Figyelembe véve azt is, hogy az átlagos méretű nyomdáknak – nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világban – nincs külön technológiai fejlesztési részlegük, a piacon megjelenő újdonságok felismerését, megvásárlásának előkészítését, majd adaptálását a más feladatot is ellátó mérnökökkel kell megoldaniuk, kézenfekvő, hogy csak megfelelő tudással rendelkező szakemberek alkalmazására törekszenek.
Az MSc-képzés ezekből az igényekből és a BSc-képzésen megszerzett alapokból kiindulva ad mélyebb tudást. Az alaptárgyakban, a matematikában, informatikában, fizikai-kémiában, vállalatirányításban is növekszik az az ismeret, ami lehetővé teszi a ma technológiáinak értő befogadását és alkalmazását. Már nem elég empirikus módon megközelíteni a technológia alkalmazásakor tapasztalható eseményeket, azok okait is tudni kell, ráadásul ez alapján a későbbiekben az okokat rutinból is fel kell ismerni. Az MSc-képzés műszaki és természettudományokon alapuló képzésrendszere ezt a lehetőséget adja a részt vevő hallgatók számára. Az MSc-szinten elsajátítható műszaki-tudományos gondolkodásmód lendítheti előre az itt végzett szakembereket a pályájukon, az őket alkalmazó cégek pedig az ő megújult gondolkodásmódjukból profitálhatnak.
– Régiós és nemzetközi összehasonlításban hol áll a hazai szakképzés?
– Tekintettel arra, hogy régiónkban nincs is mindenhol dedikáltan nyomdaipari vagy nyomtatott médiára vonatkozó felsőfokú képzés, azt mondhatjuk elég jól. A probléma viszont az, hogy a jól felszerelt tannyomdákkal rendelkező egyetemekhez képest nem tudunk elég nagy hangsúlyt helyezni a gyakorlati képzésre. A kevésbé beruházásigényes kiadványszerkesztés gyakorlati oktatása egy most elkészült és jól felszerelt tanteremben már megoldott. A digitális nyomtatás a helyszínen tanulmányozható, elsajátítható. Az anyag és a nyomatminőség vizsgálatához is rendelkezik eszközökkel az intézet. Az egyetemen nem látható területek megtekintésére pedig üzemlátogatásokat szerveznek a hallgatók számára.
Nyugat- és Észak-Európában is elsősorban a gyakorlati tudásra helyezik a hangsúlyt, jól felszerelt műhelyekben hajthatják végre a kiadott feladatokat a hallgatók, ahogy ezt sok Erasmus-programban részt vett hallgatónk is megtapasztalhatta. Ezekben az intézetekben jelentős az ipari alkalmazásban lévő meghívott előadók száma, az ő tudásuk és az általuk képviselt elvárási szint az oktatási színvonal emelésének egyik motorja. A hallgatók konferenciákon, pályázatokon egyedül, csoportban vagy oktatójukkal együtt is részt vehetnek. Pályamunkáik, kutatásaik során közelebb kerülhetnek az őket legjobban érdeklő területekhez. Ezek közé tartozik például a Printing Future Days nemzetközi tudományos konferencia, amit immár a negyedik alkalommal rendeznek meg a chemnitz-i Műszaki Egyetem Nyomda- és Médiatechnológiai Intézetében a fiatal kutatók, elsősorban hallgatók számára. Az esemény a német nyomdák által olyan szinten élvez támogatást, hogy regisztrációs díj megfizetésére ebben az évben már nem is kötelezték a résztvevőket. A tudományos tartalom jó színvonalának elérését a Iarigai szervezet támogatása is elősegíti.
Hasonló típusú nemzetközi konferencia a hallgatók számára már néhány környező országban is megjelent. Hallgatóink aktivitása azonban még nem mutatkozott meg ezeken, aminek oka egyrészt a nappali tagozatos MSc-képzés hiánya, hiszen ez a képzésforma hivatott a tudományos gondolkodásmód kifejlesztésére, az ilyen típusú kutatások elvégzésére, másrészt a nyelvtudás bizonytalansága. Nálunk a hallgatók inkább a TDK-konferenciákon vesznek részt, sokan közülük az országos konferencián is előadják munkájuk eredményét.
Mindenképpen előrelépést jelent majd ezen a területen az InPEQ (Initiative for Printers’ Education and Qualification) együttműködési forma beindulása. Ez a Balkán Print Fórum szervezet kezdeményezése. Alapítását a 2010 októberében általunk szervezett 5. BPF szimpóziumon jelentették be. Célja a felsőfokú nyomdaipari képzés színvonalának emelése, a régió és más nyugat- és kelet-európai országok felsőfokú képzést biztosító intézeteinek együttműködése, illetve annak támogatása, a képzés összehangolásának elősegítése, kölcsönös információcsere, közös tudományos programok szervezése stb. Ebben mind a PNYME, mind az Óbudai Egyetem szerepet vállalt. Október 28-án a 6. BPF szimpózium keretében megtartott első InPEQ találkozón bemutatkozhatott a 19 résztvevő egyetem és szakképzési intézmény többsége. Az együttműködést online magazin beindításával is segítik. A nyomdagép- és alapanyaggyártók támogatásával tervezik a régió oktatási színvonalának emelését. Nemcsak a hallgatók, hanem azok oktatóinak képzését is rendkívül fontosnak találják, amivel azt hiszem, egyet is érthetünk.
– Milyen irányba változnak az oktatókkal szembeni elvárások, másként kell-e tanítani?
– Az oktatókkal szembeni elvárások is a képzés használható tudást adó irányában való eltolódását figyelembe véve alakulnak. Meg kell találni azt az optimális tananyagszerkezetet, amely elég időt biztosít arra, hogy az alapokat, az erre épülő mai tudásszintet és az elkövetkező időkben várható változásokat is be tudják mutatni. A tudás alakulásának ívét, bármely korban tapasztalható trendjét kell láttatni a hallgatókkal, így a későbbiekben a technológiai változásokat nem csapásként, hanem a műszaki-tudományos fejlődés természetes velejárójaként élik majd meg. Így könnyen adaptálják majd a napi gyakorlatba az új módszereket, legyenek azok technológiai vagy akár szervezési típusúak. Meg kell tudni értetni a hallgatókkal, hogy a tárgyi tudás mellett a problémamegoldó gondolkodásmód elsajátítása a legfontosabb, hiszen ennek készségszintű használata segíti majd őket évtizedek múlva is.
Fontos a fejlődési irányok ismerete, a nyitottság az újdonságokkal szemben az oktatók esetében is, hiszen másképp nem lesznek hitelesek a hallgatók előtt. Szakterületükön pedig gyakorlati tapasztalatokkal is kell rendelkezniük, szintén a hitelesség érdekében. Ez a tapasztalat a jelenlegi oktatóknál meg is van, mindnyájan dolgoztak rövidebb-hosszabb ideig ipari környezetben is. Mindinkább előtérbe kerül a „tutorial” jellegű képzés is, főleg az MSc-képzés és a szakdolgozatok készítése során. Ebben az esetben az együttgondolkodás, az együttes fejlődés képessége is nagyon fontos követelmény az oktatók részére, ez a módszer a leghatékonyabb a tudományos gondolkodásmód átadása, kifejlesztése szempontjából.
Fontosnak tartom azt is, hogy az oktatók tájékoztassák hallgatóikat a külföldi képzési lehetőségekről, a nemzetközi konferenciákról, táplálják a hallgatókba a külső megmérettetésnek való megfelelés igényét, mert ezek mind növelhetik önbizalmukat, versenyképességüket, ami a munkahelyi érvényesülésnek ma már alapfeltétele.
– Mit tett és mit fog tenni az intézet az MSc-képzésért?
– Erre meghívott előadóként nemigazán én vagyok hivatott válaszolni, de véleményem szerint az intézet elsősorban a korszerű tudásanyagon nyugvó tantárgyaival tud tenni az MSc-s képzésért. Eddig az Óbudai Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem közös programjaként a levelező tagozatos képzés valósult meg mintegy „pilot”programként.
Az itt folyó munkát képfeldolgozó és informatikai laboratórium, méréstechnikai tanterem, csomagolástervezési kompetenciaközpont, digitális printshop segíti. Remélem, hamarosan találkozhatunk nappali tagozatos hallgatókkal is.
Tudomásom szerint a négy féléves MSc-képzésen kívül egy három féléves szakmérnöki képzés is beindításra kerül a közeljövőben. Ennek keretében speciális nyomda-, illetve csomagolóipari területeken növelhetik elméleti és gyakorlati ismereteiket a hallgatók. Aki nem annyira az egyetemi szintű végzettséget célozza meg, hanem egy szűkebb sávban, de konkrét mély tudást szeretne, a képzés által elérheti.
– Mi, mint média, hogyan hívhatjuk fel a képzés jelentőségére a munkaadók és munkavállalók figyelmét?
– Minden nap megtapasztalhatjuk a média jelentőségét, akaratlanul is hatnak a ránk zúduló információk. Éppen ezért jelentős a felelősséggel szerkesztett szakmai lapok szerepe. Ezeket többségünk átlapozza, és a számára érdekes cikkeket elolvassa, véleménye az olvasottak alapján akkor is formálódik, ha nem ért egyet mindennel az olvasott cikkben. Nagyon fontos az, hogy a média is bemutassa, hogyan tarthatja meg a grafikus kommunikáció fontosságát a mai tudás alapú társadalomban. Az ehhez szükséges tudást hol szerezhetik meg az érdeklődők, egyáltalán milyen tudásra van szükség, milyen trendek jelennek meg a világban, milyen változásokra számíthatunk a jövőben stb. Ezekről legkönnyebben a naprakész szaklapokból szerezhetünk tudomást. Ha a képzési módokról, a képzési helyeken folyó munkáról, annak eredményeiről, a sikerekről folyamatos tájékoztatást ad a média, akkor a tudást magát is értékként jegyzi. Amikor a szakemberek számára birtokolandó értékké válik a tudás, megkeresik azokat a helyeket, ahol ezeket megszerezhetik, később ezt a tudást alkalmazva, egyre hatékonyabban működhet iparágunk. És ezt akarjuk a legtöbben.
