Egyfajta varázslat avagy Miért nem robban fel a Gutenberg-galaxis?

Óh, déja vu! – kiáltok fel magam is önkéntelenül, mint Neo a Mátrixban, amikor nem tudta eldönteni: ugyanazt a macskát látja-e, vagy csak egy ugyanolyant. A mantraként zsolozsmázott, sokszor a dogma magasságaiba emelt, s ezáltal megkérdőjelezhetetlennek szánt kerek-perec kijelentések szerint: „a Gutenberg-galaxisnak lőttek!” Ennyi volt, köszönjük szépen, le lehet húzni a rolót! A nyomtatott médiának befellegzett, itt van helyette a szép új, csillogó-villogó elektronikus világ az ő fantasztikus, utolérhetetlen és egyedülálló képességekkel bíró szupersztrádájával, és különben is, „egy kép felér ezer szóval”.

Ejnye, de ismerős! Ezt mintha már hallottam volna valahol. Ezt mintha már eljátszották volna velünk egyszer. Hogy is hívták akkor? Mi volt az éppen trendi elnevezés? Ja, igen! Megvan! A papír nélküli iroda! Ez az! Nagy volt a kezdeti lelkesedés, aztán bekövetkezett, amire senki sem számított. Miközben az a bizonyos sokat emlegetett képzeletbeli kapanyél elsült, elmaradhatatlan folyományaként a szintén ebbe a kategóriába tartozó és szintén nagy ismertségnek örvendő fagyi is hangos szörcsögések közepette visszanyalt.

Ilyen van? Van bizony! Hát mán hogy a viharba ne vóna?!

Aki olvasta Tolkientől a Gyűrűk Ura című aprócskának éppen nem mondható szöszszenetet, annak ismerősen csenghet az ent fapásztor, Szilszakáll intelme: „Ne legyetek hamariak, borárom!” Magam sem adhatnék jobb tanácsot ennél az entnél.

Miért nem fog sohasem megszűnni a nyomtatott kommunikáció? Varázslatos utazásra invitáljuk a tisztelt Olvasót, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést. Utazásra, ahol egyéb más mellett megismerkedhetünk az ember legnagyszerűbb találmányával, ellátogathatunk a közösségi emlékezet tárházába, ejtünk néhány keresetlen szót az olvasásról, mint a maga nemében egészen egyedülálló és elképesztő tevékenységről.

A mai modern, elektronikus adathordozók a „carpe diem”, azaz „élj a mának” szemléletmód ide-oda tologatásával, jobb esetben száz évre szavatolják a biztonságos adattárolást, míg egy könyv... Gondoljanak bele! Az egyetemes emberi kultúra szerves részét képezi a nyomtatott kommunikáció, mely kétségtelenül a legalkalmasabb mód az emberi tudás lehető legteljesebb mértékű, az egyre emelkedő árak ellenére is, talán a legmegfizethetőbb továbbadásának. A szép könyv iránti igény, az olvasás, mint tevékenység által nyújtott egészen sajátos élmény, a nyomdafesték illata a mai világban sem pótolható semmi mással. Kicsit olyan ez, mint a személyes találkozás. Hiába látjuk a másikat a webkamerán keresztül, nem tudjuk megérinteni. Az „olyan mintha” érzése mégsem kínálja nekünk a teljességet. Csak valaminek a halvány utánzata.

Amikor kinyitunk egy könyvet és elkezdjük olvasni, megérintjük a teremtést, magunk is szereplővé, részévé válunk a történetnek. Erre a különleges intimitásra semmilyen más művészeti ág – különösképpen a filmművészet – nem képes.

A betűk varázsos egymásutánisága, az alkotás kreativitása megragad bennünket és a fantázia szárnyán elrepít oda, ahova csak akarjuk.

Ezért nem fog kihalni sohasem a nyomtatott kommunikáció!

Darwin közbeszól?

Amikor kattintunk az egérrel vagy nyomunk egy Enter-t a billentyűzeten, hogy – a mai eligénytelenedett, a primitív ánglius nyelvet majmoló, viszszabutuló szóhasználattal élve – „kiprinteljünk” egy oldalt, bele sem gondolunk, honnan indult ez az egész „őrület”.

Évszázadok teltek el, hogy Gutenberg révén Európában is elterjedt a könyvnyomtatás. Az emberek tisztelettel adóznak ennek a nagyszerű találmánynak, és darab idő óta Gutenberg-galaxis néven is emlegetik a nyomtatott médiumok világát. A multimédia térhódításával azonban sokan a Gutenberg-galaxis halálát rebesgetik.

A papírra nyomtatott betű – talán a sors fura fintoraként – fityiszt mutatva az öntelt és a kelleténél jóval többször bizony beképzelt emberiségnek, úgy tűnik soha nem fog eltűnni életünkből. Az evolúció gondoskodott róla. Ha minden más be is hódolna a technika rohamos fejlődésének, maradna egy valami, amely nem nélkülözhetné a papírra nyomtatott betűket. Ez pedig nem más, mint maga az emberi szem, amelynek felépítése olyan, hogy nem képes hosszabb ideig olvasni a képernyőről. Viszont a papíron elrendezett szövegfoltok a maguk formai kialakításával, valamint a papír és a nyomdafesték semmihez sem hasonlítható illatával, a tartalmi mondanivalón túl sajátos esztétikai élményt is nyújtanak az olvasó számára.

Mióta megjelent a könyvnyomtatás a világban, azóta van jelen a szép könyvek iránti igény is. Manapság, amikor a könyvek nagyon drágák, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen könyveket vásároljanak, annak ellenére, hogy ez a leghatékonyabb és legszórakoztatóbb formája a tudás megszerzésének, s valószínű, hogy ez még sokáig így is marad.

A könyv szabadságot ad, a fantázia szabadságát. A sorokat olvasva a betűk megelevenednek, a lapokról olyan embereket ismerhetünk meg, akik ezer évekkel előttünk éltek, vagy olyan eseményekről olvashatunk, melyek a történelmi időkbe visznek bennünket.

Ha már szóba került Darwin és az evolúció, az emberi fennmaradásra lefordítva ez nagyjából annyit tesz, hogy a túlélés záloga a stabil és állandó – tehát lehetőleg a legcsekélyebb torzulást elszenvedő – információátadás a jövő nemzedékek számára. Ennek legpraktikusabb módja: a könyv. Praktikus alatt azt értem, hogy legolcsóbb, és ami talán még ennél sokkal fontosabb: széleskörűen elérhető és talán ami még ennél is fontosabb: eszközfüggetlen! Ha egyszer elkészült, a benne tárolt információ kinyeréséhez – a többi médiumtól eltérően – nem igényel semmilyen más külső beavatkozást.

Gond van a szolgáltatóval? Szakadozik, vagy teljesen leállt a net? Kikapcsolták az áramot, mert teszem azt díjhátralékban vagy? Máris oda a szép új elektronikus világ. Elemről persze még megy egy darabig:-)

A könyvvel, a nyomtatott kommunikációval ezek a problémák teljesen ismeretlenek. Nem vagy kiszolgáltatva a szolgáltatónak, nem függsz tőle, a könyv valóban a szabadságot kínálja. Az információhoz való hozzájutás szabadságát. Ha pedig minden kötél szakad, annyi pénzed talán még van, hogy egyetlen könyv áráért beiratkozz egy könyvtárba! Hiába no, az egyszerű mindig nagyszerű!

A könyv, ha úgy tetszik, a nyomtatott média egyedülálló értéket képvisel az emberi kultúrában, hiszen a közoktatás révén a világ összes országában kötelezően elsajátítandó tananyag az írás és olvasás, vagyis a nyomtatott médiumok létrehozásának és használatának megismerése, elsajátítása.

Bár a kötelező olvasmányok gyakorta nem örvendenek nagy népszerűségnek, főként egy olyan világban nem, ahol mindent elkövetnek, hogy már gyermekkorban leszoktassák az embereket az olvasásról, idővel mindenki megtapasztalja, hogy az olvasás az egyik legcsodálatosabb, legértelmesebb, leghasznosabb és egyben legszórakoztatóbb emberi tevékenység.

És ha a tisztelt Olvasó most az hiszi, hogy ezt már nem lehet überelni (már megint ez a csodálatos „újmagyarul beszél!”), Gutenberg felett aztán már tényleg csak a Jó Isten van, hát akkor nagyon téved! Mert ez az egész az ember legnagyszerűbb találmányával kezdődött.

Ez egyfajta varázslat. Ez az igazi varázslat!

Layout