Rendszerezett útmutató, tanácsadó

A naptár (kalendárium): az időt szakaszokba osztó feljegyzés vagy könyv, amely évszázadokon keresztül népszerű volt. Már azokban az időkben is, amikor még a széles néprétegek írástudatlanok voltak, de a kalendárium jelképeit már megtanulták értelmezni. A parasztkalendárium lett az első fényforrás a nép szellemi sötétségében, amely kulturális hagyományaink vizuális szimbólumának első gyűjteménye lett. Ezek a jelképek megőrizték és minden stílus változásakor újabb alakot öltöttek anélkül, hogy lényegükből bármit veszítettek volna.

A kalendárium volt minden vallási rend kerete, benne az egyházi ünnepekkel és a szentek neveivel. Mezőgazdasági kalauz vetési napokkal, aratási idővel. Egészségügyi tanácsadó, ami útmutatással szolgált: az érvágás, fürdés, gyógynövények gyűjtésére, az ünnepségek és böjti napok tartásának időpontját illetően.

Egyúttal a szórakozás egyik fajta formája is: lelki ponyva, sötét asztrológiai jóslások forrása fiatalok és idősek számára egyaránt. Mesekönyv állatövi jegyekkel, istenalakokkal és ókori bolygóképekkel. Ezt példázza mások mellett Albrecht Dürer bolygóképek ábrázolásával is. Ezt a témát a reneszánsz kori művészek a naptárfigurákkal az önálló művek rangjára emelték.

Ezenkívül a kalendáriumnak fontos szerepe volt, mint jogi tanácsadónak a cselédek felvételének vagy elbocsátásának időpontjára, a kamatnapokra és a tized beszolgáltatásokra is.

Már a fametszés és a könyvnyomtatás feltalálása előtt a 15. században voltak karcolt naptár és naptárpálcák, mint időmérők. A drasztikusan megformált korai naptárak képi világa egészen azokból a ciklusokból valók, amelyek szakrális plasztikában a katedrálisokon és az üvegablakokban voltak láthatóak. A mennyei Jeruzsálem hierarchikus rendje volt a példakép az emberi alkotás egy világi rendje számára. Egészen a reneszánszig nem változott meg ez a séma jelentősen. Csak a növekvő szakmai specializációval bontakoztak ki egyénibb naptárformák, amelyek egyre gazdagabban bontakoztak ki és terjedtek el a 19. században az almanachok megjelenéséig.

Gécs Béla