2011. november 04. péntek, 11:52
Kedves Olvasó!
 Rosszul sáfárkodunk idegrendszerünkkel, erőnkkel és időnkkel. Az irányítórendszerek állandóan foglalkoztatnak minket, és ennek következtében – mindenki kárára – nem a fontos dolgokkal foglalkozunk. Életünkben is már a sokadik világvégét éltük át október 21-én (inka naptár). Valószínűleg a világvége eljön, de késleltethetjük, vagy tehetünk ellene. A görög válság kapcsán most többek közt amerikai közgazdászok figyelmeztetnek az európai gazdaság nyomtalan elmúlására, sőt, háborús veszély gondolatát próbálják elültetni bennünk. Pedig ha belegondolunk, az európai gazdaság nagyságához viszonyítva a görög válság lényegesen kisebb nagyságrendű, mint a magyarországi devizahitelesek problémája. Minden részvétem és együttérzésem a görögöké, de teljes bukásuk esetén sem ők rengetik meg az Európai Uniót.
Még mindig igaz, hogy az a legnagyobb segítség, ha mindenki a saját feladatát végzi el hiánytalanul, a lehető legtökéletesebben. Érdekes módon Európában már leálltak a digitális médiumok mindent elsöprő szellemének megidézésével. A nyomtatott médiumok, a lap- és könyvkiadók, sőt, a nyomdaipari gép- és technológiai beszállítók Európa nyugati felén fellendülést tapasztalnak és prognosztizálnak. Nem temette az ágazatot az Ifra, az újságkiadók és nyomdák világszövetsége Bécsben, sőt, kiadói oldalról új üzleti modelleket, nyomdaipari oldalról pedig minden gépgyártó újabb technológiákat mutatott be. Természetesen a jelenlegi világgazdasági helyzetben nem bővül a nyomtatott kommunikáció piaca, de már nem is csökken, sőt, lassan növekszik. Alapvető feladat tehát a piaci volumenek megőrzése. Ezt Európa országai és szakmai szervezetei szem előtt tartják. Print Power néven Európa nyomdaipari szövetségei marketingakció keretében ismertetik a nyomdaipar valódi erejét, hiszen azt még a kiadóknál dolgozó és a nyomtatott kommunikációból élő médiaharcosok sem ismerik, miközben a digitális technikák mindenhatóságát mossák bele az emberek tudatába.
Bővebben...
2011. augusztus 19. péntek, 12:13
Kedves Olvasó!
 Évtizedeken át megmondták nekünk, mi a jó, mit csináljunk. Tudatformálásban nagyon eredményes volt a régi rendszer, hiszen évszázadok, évezredek tudásanyagát és tapasztalatrendszerét írta felül. Megváltozott a világ, de szemléletünkről ez nem mondható el. Az emberek többsége várja a szót, a csodát. A kiutat sokan abban látják, hogy majd a másik megy tönkre. Jelenüket, jövőjüket a túlélés szintjére minimalizálják.
Mind a magánemberek, mind pedig a vállalkozások felélték tartalékaikat. Aki eddig színes munkát rendelt, az most fekete-fehérrel is megelégszik, aki tavaly fekete-fehér anyagot kért, az idén nem rendel semmit. Csökken a papírbeszállítás, a nyomdai szolgáltatók optimalizálás, hatékonyság és kényszer hatására leépítik gépparkjukat és személyi állományukat. Akik beruházhatnának, azok is inkább kivárnak. Csökken a vásárlóerő, a fogyasztás, a szolgáltatók technológiai színvonala. Akik csődbe mennek, azok sem igazolják azt a boldog-tudatlan elképzelést, hogy a náluk végzett munka másokhoz kerül át. Sőt, ellenkezőleg, a kevesebb megrendelés egyre igényesebb, tegnapra és ingyen kell. Tovább ront a helyzeten a média. Megszokásból az újat népszerűsíti, a régit elavultnak, környezetre károsnak mutatja be. Azt becsmérli, amiből nemcsak eddig, de még a mai nap is él.
Bővebben...
2011. július 13. szerda, 13:13
 Kedves Olvasó!
Él és élni fog a nyomtatott kommunikáció. Természetesen ehhez nem elég csupán tradícióinkra emlékezni, hanem tenni is kell érte, alkalmazkodva a jelen és jövő kihívásaihoz. Mostani számunk sorai között remélhetőleg számos példát találhatnak olvasóink a nyomtatott kommunikáció és a nyomdászat értékteremtő és értéknövelő tevékenységeiről, a szakma jövőjéről.
Múltunk nélkül nincs jövőnk, talán ez is volt az Alföldi Nyomda egyhónapos rendezvénysorozatának egyik mozgatórugója. 450 éve alapították Debrecenben, a kálvinista Rómában az Alföldi Nyomdát, melynek jelentőségét, kultúrtörténeti munkásságát nagyszerű kiállításokkal, szimpóziumokkal, rendezvényekkel ünnepelték meg a nyomda dolgozói és tulajdonosai, a kiadó és nyomdaipari szakma résztvevői. Nemcsak nekik, hanem Debrecen városának és a református egyháznak, Magyarországnak és Erdélynek is fontos a nyomda szellemisége, munkássága. Ezt bizonyították a résztvevők megemlékezéseikben és az eseménysorozatban való aktív munkájukkal.
Bővebben...
2011. május 10. kedd, 10:16
Kedves Olvasó!
Fényt látni az alagútban. Nehéz időszakot élt át a nyomdaipar Magyarországon, és a gyors fellendülés sem várható. A statisztikák ugyan már mutatnak ipari növekedést, azonban a nyomdaipar ezt késve követi, mert nagy mértékben függ a lakosság anyagi helyzetétől és fogyasztói szokásaitól. A fellendülés a nyomdaipar esetében az ipari termékek iránti keresletnövekedést és a lakossági kulturális és egyéb igények kielégítését jelenti. A fogyasztás növekedése még várat magára. Az igény létezik, ezt bizonyította a tavaszi Budapesti Könyvfesztivál sikere is.
Mégis optimisták lehetünk, hiszen mostani számunkban több olyan új kezdeményezésről is írhattunk, melyek nem külföldi példák, hanem hazai útkeresések. A magyar nyomdaipar is halad a piac generálása, a fogyasztás iránti érdeklődés felkeltésének irányába. Egyre többen ismerik fel, hogy összefogással nem csak túlélni lehet, hanem mindenki érdekében növekedni. Természetesen ezen a téren továbbra is elöl állnak, példát mutatnak a nyomdaipari alap- és segédanyag-beszállítók. A kereskedők a piaci ismeretek jobb megszerzése érdekében együttműködnek. Felismerték, hogy nem ellenségek, hanem versenytársak, és folyamatosan kisegítik egymást. Lassú léptekkel, de a nyomdák és a nyomdaipari szolgáltatók is elindultak ezen az úton. Közös célokat és etikai értékeket fogalmaznak meg, melyek elérése érdekében a többség együttműködni is hajlandó. A Nyomdászok Baráti Társasága az európai normáknak megfelelő üzleti morál hazai kialakítását tűzte ki célul. A Nyomda- és Papíripari Szövetség tagjai önkéntesen, minden hátsó szándék és tervezhető üzleti előny nélkül együtt kívánnak segíteni egy hatgyerekes család alapvető életfeltételének megteremtésében. Ez az összefogás valóban alapja lehet a további együttes fellépéseknek.
Bővebben...
|
|
