Kedves Olvasó!
Hihetetlen mértékben felgyorsult a világ. Felfújt, súlytalan buborékok durrantak ki. Szemünk elől elrejtett dolgok kerülnek napvilágra. Lustaságból, nemtörődömségből szőnyeg alá söpört restanciák egyszerre zúdulnak ránk. Ál- és valós problémákkal foglalkoztatnak bennünket. Médiumaink gyakran negatív szemléletet erőltetnek ránk.
Mégis a válságba sodort nyomtatott kommunikáció kezd magára találni. Eddig többnyire az általa termelt haszonból fejlődött az online világ. A rendszerek kiépülése után ingyen szívták el a szintén nyomtatott kommunikáció pénzén létrehozott tartalmakat. Tovább rontja a helyzetet, hogy az online információk „ingyenes” továbbítása csupán nagyon kevés cégnek hoz hasznot. Késéssel ugyan, de elkezdte érdekei védelmét a nyomtatott média. Nem szolgáltatja ki ingyen tartalmát. A nyomdai vállalkozások is kezdenek ráébredni: önköltségen vagy az alatt nem lehet termelni. Bezárnak, nem feltétlen önszántukból, vagy nyereségtartalmú, hatékonyabb működésre váltanak. A megrendelőnek fizetni kell, sőt, előfinanszírozásának költségeit is érvényesíteni vele szemben.
Kevesek kiváltsága a ritka forint. Sűrű fillérek helyet ritka fillérekből kell megélni, fejlődni. Ennek alapfeltétele, hogy mindent ki kell számolni, betervezni, elsőre hibátlanul megcsinálni, behajtani az árát. Lejárt a hitelből élés időszaka. Mindent észre kell venni. Más világ? Igen, de talán csak visszatérés az alapokhoz. Mindennek ára van, azt valaki mindenképpen megfizeti, és lehetőség szerint mindenki a saját számláját fizesse. Csinálni valamit csak tudással, odafigyeléssel, korszerűen szabad. Viszont valamit csinálni kell, mert munka nélkül nem lehet megélni. Nem visszafelé, hanem állandóan előre kell fejlődni. Kérem, elmélkedésemet nézzék el nekem. Általánosításom után, mostani számunk cikkei remélhetőleg sokakban indítanak el olyan gondolatokat, melynek eredményeként közérzetük javul, vállalkozásuk helyzetejobbra fordul.
Konkrét példákat olvashatnak termékfejlesztésekről, az ahhoz szükséges beruházásokról. Imázsépítésről, szakmai összefogásról. Multinacionális vállatok útkereséseiről. A szakmai ismeretek szerepéről az ipari termelésben. Számok és trendek. Mégis valami.
Sokan már évek óta, trendi módon temetik a Gutenberg-galaxist, és újabban élő szimbólumát, a könyvet is. Tény, hogy a kiskereskedelemben 2000 forint felett eladott könyvért anyaggal együtt a kivitelező nyomda 100-200 forintot kap, miközben akár milliárdos eszközállományt kell beruháznia és hónapokon át előfinanszíroznia megrendelőjét, a kiadót. Nem mellékes, hogy a termékben a papír és a segédanyagok ára összesen elérheti a 90 százalékot is. Tény, hogy a terjesztők bizományban 60 százalékot is levesznek az eladási árból. Mégsem igazi megoldás az e-book rendszer. Hangzatosabban, az olvasó csupán 500 forintért akárhányszor elolvashat, sőt, még egyszer ki is nyomtathat egy könyvet. Ne hallgassuk el viszont azt a tényt sem, hogy az esetenként munkanélkülivé válható olvasó évente új hardvert és szoftvert vásárol, elérhetéssel együtt. Ha pedig nem figyel oda, saját nyomtatóján 10 forint/oldal összegért ki is nyomtatja a 300 oldalas művet. Így A/4-es lapjain már akár 4000 forintért hozzájuthat a 2000 forintos minőségi, kötött könyv tartalmához, amit aztán elegánsan elajándékozhat akár a szeretet ünnepén, és egy újabb munkanélküli jár nagyon jól. A jövő a digitális világé, de szerencsére abból a nyomtatott kommunikáció soha nem szorul ki teljesen.
Vezércikkünket weboldalunkon is olvashatják, de szerkesztőségünk és kiadónk magazinunk nyomtatott változatával is boldog új évet kívánunk.
Tolnai László
Rudolf Messer, Sebestyén Zsuzsa, Sárai Tamás, Pettenkofferné Nagy Ilona, Sződy Szilárdné, Tarnóczi László, Zöldi László, Ballai József, Pákovics Miklós, Kalmár Erika, Nyemcsok László, Fekete Klára, Szalai Kornélia, dr. Gracza-Szabó Katalin, Nagy Korsa Judit, Gécs Béla, Mészáros Éva, Bubrik Gáspár, Nagy Lajos, Garai Péter
