A takarékos nyomdavezető

Hatvanadik életévét tölti ez év augusztusában Dékány Albert, az Állami Nyomda korábban fejlesztési, most termelési projekt igazgatója. Elismerésekben sohasem szűkölködött, ezzel együtt a Hess András-díj kellemes meglepetés volt számára. Az elismerés szerinte szükséges ahhoz, hogy az ember sikeresnek érezhesse magát.

Érettségit követően épp jelenlegi munkahelye elődjénél, a „várbéli” Állami Nyomdában volt ipari tanuló. Negyven évvel ezelőtt, mint mélynyomó fényképész szabadult. Hogy mennyit változott az utóbbi évtizedekben a nyomdászszakma, azt jól mutatja, hogy TEÁOR-­szá­mát ennek a szakmának már hiába is keresnék, a mélynyomó fényképészség gyakorlatilag már nem is létezik akkori formájában.

Dékány Albert 1970-ben fényképészként került a Nyomdaipari Egyesülés Technológiafejlesztés Laboratóriumába. Munkája mellett végezte el a Könnyűipari Műszaki Főiskola formakészítő szakát 1973 és 1977 között. Diplomával a zsebében még három éven keresztül fejlesztőmérnökként dolgozott, míg fel nem kérték, legyen a Magyar Állami Földtani Intézet nyomdájának vezetője. A felkérésben nagyon vonzó volt, hogy itt a földtani térképek nyomtatásához olyan technológiákat alkalmaztak, amilyet az általánosan vett nyomdaiparban sehol. Mivel ekkor már második gyermeke is megszületett, a jobb fizetésnek sem tudott ellenállni. Hat évet dolgozott itt, majd Gyergyák György a SZÜV Nyomdába hívta üzemvezető-helyettesnek a számítástechnika közelebbi megismerésének csábításával. Itt Szvoboda Zoltán üzemvezető helyetteseként dolgozott egy évig, majd nyugdíjba vonulásával átvette tőle a posztot.

A SZÜV Nyomda többnyire speciális termékeket gyártott. Elsősorban ügyviteli nyomtatványokkal szolgálta ki a megrendelőket, valamint – lévén, hogy ekkor még a professzionális számítástechnika hőskorát éltük – lyukkártyákkal illetve lyukszalaggal látta el az akkori számítástechnikát használókat. Ekkor még a printerek is csak leporellózott kiszerelésű papírra nyomtattak, így ezzel is többnyire a SZÜV Nyomda látta el az egész országot.

A következő állomás a sors akaratából is a kezdetekhez tért vissza, nevezetesen a SZÜV Nyomda és az Állami Nyomda ösz­szevonásával alakított „új” Állami Nyomdához, ahol pályafutása ipari tanulóként indult. Ekkor lett lehetősége kreativitását kibontakoztatni, hisz itt mindkét nyomda termékeit gyártották, nem beszélve az újabb és újabb termékekről, amelyeknek a kivitelét, gyártását és logisztikáját mind ki kellett találni és meg kellett tervezni. Egyebek között ilyen volt az adó- és zárjegyek gyártása vagy a műanyagkártya- alapú, lézergravírozott diákigazolvány gyártása, hogy csupán két nagy projektet emeljünk ki.

Dékány Albert azt vallja: a siker fontos, és annak mértékegysége is van. Számára mindig valami új munkát, új megbízatást hozott az élet, az elvégzett munkáért járó elismeréssel. A pénzben is mérhető elismerés pedig már csak ráadás volt. Ettől szerinte fontosabb, hogy a dolgokat működtetni tudták, a felmerülő műszaki és egyéb problémákat pedig kihívásként élték meg, és a problémákat mindig megoldották.

Vezetőként gyakran látogatott külföldi nyomdákat ismeret- és tapasztalatszerzés céljából. A piackutatás, illetve a meglévő eszközöknek, berendezéseknek az új feladatokhoz való hozzáigazítása, valamint új berendezések beszerzése úgy érzi, igazán neki való feladat volt.

A pazarlással viszont nem tudott sohasem megbékélni. Sok-sok történetet őriz arról, amikor nem a szakmaiság, pláne, nem az ésszerűség befolyásolta a munkáját. Egy alkalommal például (még a Földtani Intézet nyomdájában) egy nem használt technológia segédanyagait beszerzési áron átadta egy másik nyomdának, de ezt számon kérték rajta, majd visszahozatták vele. A sok drága anyag végül a hulladékba került.

Ma ez már elképzelhetetlen, hiszen az anyag- és energiatakarékosság számára nemcsak a józan ész diktálta követelmény, de tulajdonosi elvárás is.

Az új termékek gyártására a megrendelők általában pályázatok útján keresik a gyártókat, amikre ma egy vezetőnek nagyon kell figyelni. „Akár egy verset, úgy tanuljuk meg a pályázatok szövegét, hogy egyetlen szót se tévesszünk, és ne adhassunk a vetélytársaknak óvásra okot” – mondja magyarázatként. Hozzáteszi még, hogy az adott termékek folyamatos gyártása a tervezés és beindítás után már sokkal kisebb izgalommal jár. Ugyanis a szigorú gyártásközi ellenőrzés miatt a kiadott árura reklamáció nem érkezhet. S mindebben kollégák, barátok is adódtak a nyomdászévek során, akiket az év vége felé várható nyugdíjazást követőn minden bizonnyal nemcsak az emlékekben fog megtartani. Akár Gyer­gyák Györgyöt, akár Mikk Lajost, a leporelló- gépterem vezetőjét – aki emlékezetes összejöveteleket szervez –, vagy Szatmári Hubát, aki az Állami Nyomdánál műszaki és termelési vezérigazgató- helyettes volt.

Tarnóczi László

Névjegy: Dékány Albert

A családban mindenki Zolinak hívja, annak ellenére, hogy egy igazolványcsere okozta bonyodalmak miatt ma már hivatalosan nem viseli második keresztnevét. Több mint húsz éve második házasságában él, feleségével négy gyermek útját egyengetik. Közülük Zsolt operátorként, Dia pedig nyomdai grafikusként dolgozik az Állami Nyomdában – folytatva a nyomdásztradíciót. Dékány Albert otthon afféle ezermester: szívesen barkácsol, korábban számos műszaki berendezést maga épített, s a nemrégiben történt Pécelre költözéséig még féltve őrizte a Rádiótechnika és az Ezermester évenként bekötött számait. Szívesen fotózgat, családi eseményekről maga készíti emlékképeit.