Egy szerencsés véletlen vitte a nyomdába

A nyomdaiparban végzett kiemelkedő munkájáért Hess András-díjjal tüntették ki idén Bódor Sándort, a debreceni székhelyű Nyomda-Technika Kft. időközben nyugállományba vonult szervizvezető-helyettesét.

Nem volt nyomdász a családomban, nem követtem hagyományokat, egy szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy az elmúlt csaknem negyven évemet a nyomdaiparban töltöttem – mondta Bódor Sándor, akivel a kertjében beszélgettünk. – Villanyszerelő szakmunkásként végeztem, 1969 és 1972 között Drezdában dolgoztam. Hazatérve munkát kerestem itthon, és a napilapban megakadt a szemem az Alföldi Nyomda hirdetésén, amelyben éppen villanyszerelőt kerestek. Jelentkeztem, felvettek, azóta kötődöm a nyomdászathoz, bár magam nem vagyok nyomdász. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az idén megkaptam a Hess András-díjat – mondta.

Az Alföldi Nyomdában a szükséges karbantartási és építési munkákat végezték el munkatársaival. Közben folyamatosan tanult, képezte magát, előbb technikusi képesítést szerzett, majd minden a különböző szakmai jogosultságokhoz szükséges szakvizsgát letett. – Láttam az Alföldi Nyomdát nőni, naggyá lenni. Jó volt benne részt venni – jegyezte meg.

A rendszerváltást követően az Alföldi Nyomda is átszerveződött, több tevékenység kikerült a profiljából, így többek között a karbantartó részleg is, amely Nyomda-Technika Kft. néven folytatta a korábban végzett munkát. A piaci körülmények változásának következményeképpen azonban a Nyomda-Technika Kft. is kereste a lehetőségeket a több lábon állásra, így profiljukat nyomdaipari gépek telepítésével bővítették, amelynek munkáit jórészt Bódor Sándor végezte.

– Nagyon sok céggel álltunk kapcsolatban, de talán legjobban a német partnerrel, Dieter Buhllal szerettem dolgozni. Több közös munkánk is volt. A munkám miatt egyébként, mivel külföldön is telepítettünk nyomdagépeket elég sok helyen megfordultam a világban Hongkongtól, Párizson át Barcelonáig. Nagyon szerettem – mondta Bódor Sándor, akinek jó volt a kapcsolata a munkatársaival, de a munkában szigorú volt, mindig megkövetelte a pontosságot, precizitást.

Az eltel évtizedek alatt sokat foglalkozott a technikai megoldásokkal, számos újítása miatt kapott elismerést, jutalmat, amelyekre ma is nagyon büszke.

Az elmúlt mintegy négy évtizedről a katonaévek jutottak az eszébe. – Fiatalemberként azt hittük, az a két év borzalmas lesz, nagyon hosszúnak fogjuk érezni, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy elszállt. Nos, ezt éreztem ezzel a negyven évvel is. Tevékenyen, munkával telve, hirtelen eltelt – mondta mosolyogva.

S mivel tölti majd a nyugdíjas éveket? Bevallása szerint a kertjével és a hobbijával, a barkácsolással, hiszen jól bánik a fémmel is, a fával is. – Szép kertet szeretnék magam körül, virágokkal, fákkal és sok-sok növénnyel – tette hozzá. K. E.