Véletlenül került a pályára, hivatása lett
Nyomda- és Papíripari Szövetség által alapított Hess András-díjjal ismerték el a Szekszárdi Nyomda termelési és kereskedelmi osztályvezető, Baka Géza több évtizedes szakmai tevékenységét. Egész élete a Szekszárdi Nyomdához kapcsolódik. A Garay János Gimnáziumban tett érettségit követően itt folytatta tovább tanulmányait, és lett magasnyomó gépmester. Az idei Hess-díjazottak bemutatásának harmadik, befejező része következik.
Második emeleten található irodája közvetlenül a könyvkötészet szomszédságában található. Ameddig a szem ellát, a falakon könyvespolcok sorakoznak. A különleges, egyedi könyvek közös polcon kaptak helyet. Baka Géza nagy szeretettel és büszkén mutatja be szinte egyenként azokat: egy, az Interpress által kiadott orosz nyelvű szakácskönyvcsaládot, vagy a Kossuth Kiadó megrendelésére készült Jókai- sorozat köteteit.
– Nagyon meglepett a díj, olyan titokban tartották előttem, hogy tényleg csak az utolsó pillanatban tudtam meg: ebben az esztendőben én kapom a Szekszárdi Nyomda dolgozói közül – kezdi beszélgetésünket. – Arra nagyon büszke vagyok, hogy ebből a nyomdából már többen is boldog tulajdonosai lehetünk ennek a szakmai elismerésnek.
Baka Géza véletlenül került erre a pályára, s lett belőle egy életre szóló hivatás. Vasutascsaládból származik. Élete egészen az érettségig a vasútról szólt, hiszen a vasútállomás melletti házban lakott vasutas szüleivel.
– Édesapám javaslatára jelentkeztem a nyomdába ipari tanulónak, barátja, Varga Szepi bácsi ott dolgozott a gépteremben, mint főművezető – mondja. – Nagyon megfogott mindaz, amit ott láttam, mert addig nem igazán tudtam, hogy mit is csinál egy gépmester, azt meg főleg nem, hogy a nyomdagépek miként működnek. Hogyan lesz az ólomrúdból betű, majd nyomdafesték segítségével írott szöveg egy üres lapon.
Mint mondja, nagyon megszerette ezt a szakmát, a nyomda különleges illata, légköre megfogta. A nyomdászok társadalma különleges, zárt világ, az iparosság legfelsőbb rétegének számítottak mindig. Nagyon jó szakemberektől sajátíthatta el a mesterség alapjait, mind Szekszárdon, ahol a gyakorlati képzés folyt, mind a fővárosban, ugyanis akkoriban csak ott működött nyomdaipari szakmunkások oktatására specializálódott iskola.
– A szakmunkásvizsgát követően a gépteremben dolgoztam, mint magasnyomó gépmester – folytatja tovább beszélgetésünket. – Néhány év elteltével csoportvezetőként már az egyik műszakot vezettem. Anyag- és áruforgalmi csoportvezetőnek 1979-ben neveztek ki, akkor kerültem el a gépteremből.
Mindeközben folyamatosan képezte magát, az 1980-as évek elején Békéscsabán technikus vizsgát tett. Aztán elődje váratlan halálát követően a termelési osztály élére nevezték ki, a kilencvenes évek elejétől a kereskedelem is az osztályhoz került. Azóta is ezt vezeti, néhány esztendeje már nyugdíjasként.
– Számos változást megéltem a nyomdában eltöltött több mint négy évtized alatt – mondja. – A magasnyomástól az ofszetig, az ólomszedéstől a fényszedésen át a CtP-technológia bevezetéséig, a közvetlen nyomólemezgyártásig. A gépterem is teljesen átalakult, az ofszetnyomtatásnak megfelelően. A legkorszerűbb nyomdai technológia és technika jellemzi ma már a Szekszárdi Nyomda egészét. Az utolsó tíz esztendőben folyamatosan álltunk át a fekete-fehérről a színes nyomtatásra. Ma már évente 3 millió könyvet nyomtatunk, a szépirodalomtól a nyelvkönyveken át egészen a tankönyvekig. Itt készült a Révai Nagy Lexikon, melyet már többször utánnyomtunk, a Kossuth Kiadó számos szépirodalmi sorozatát nálunk nyomják, jelenleg a Jókai összes nyomtatása folyik. Az Oetker-szakácskönyvek valamint az Európa Könyvkiadó számos kötetét is mi nyomtatjuk ki és kötjük.
Vallja, a Szekszárdi Nyomda sikerének titka talán abban is rejlik, hogy van egy mag, amelyik szinte a kezdetek óta együtt dolgozik. A nyomda privatizációját követően is magyar tulajdonban maradt, a dolgozók maguk vették meg, ezért mindenkinek egyaránt fontos, hogy fejlődjenek, talpon maradjanak.
A munka mellett hobbijára is mindig jut ideje, szereti a helyet, ahonnan messze látni a szőlősorokból. A Hess András- díjat is itt, a tanyáján ünnepelte meg barátai és munkatársai társaságában, vegyes halból főzött halászlével, melyet az Iván-völgyben termett borával locsoltak le.
Szalai Kornélia
PRINT & PUBLISHING 116/2009
