A címkegyártó informatikus
Mikor azt kérdezem, mire tenne vonalkódot, amin eddig még nem volt, hosszasan gondolkodik. Talán egy körtefacsemetére – poénkodom a választ segítve, de azt mondja, épp a héten tárgyalt egy faiskolával a címkézésről. Majd azonnal hozzáteszi, hogy alapvetően nem kereskedő. Igazából a gyártás és az ahhoz szükséges legjobb technológia érdekli.
Akinek kalapács van a kezében, az mindenben meglátja a szöget. Így van ez az informatikus Takács Gyulánál is, aki szerint minden az informatika körül forog. Igaz, kijelentésének igazságtartalmát saját karrierjében is megtapasztalhatta: számítástechnikai ismeretei ugyanis nélkülözhetetlenné váltak a nyomdaiparban is. A címkegyártás eszközigényes, s az utóbbi két évtizedben itt is egyre nagyobb szerepet kapott az automatizálás és a vezérlés. A megyeháza informatikusi területéről ezért is hívta meg 1991-ben a Sisa Kft. (a Sisa Print Kft. jogelődje) előbb az előkészítési terület vezetőjének, majd általános ügyvezetőnek. Hat évvel később a szintén salgótarjáni Lexikon Kft. bízta rá a flexoüzem vezetését, amelyet két éven keresztül vitt. Ezt követően egy évig saját vállalkozásának ügyeit intézte, majd az ezredfordulón – sportember lévén, használhatjuk ezt a kifejezést – a székesfehérvári BCL-hez igazolt.
Fehérvárt már főiskolásként megszerette. Olyan élhető városnak találja, ahol mindenhez megvannak az adottságok. Pénzügyit végzett felesége egy állami intézmény régiós központjának titkárságvezetője, gyermekei jó iskolában tanulnak és sportolnak, a városban színházi és zenei programokra járhatnak, ám ha mindez kevés, akkor jó fél óra és a fővárosban vannak, de éppen ennyi távolságra van tőlük a Balaton is.
Ami pedig a szakmai kihívásokat jelenti: nos, a BCL e tekintetben is éppen megfelelőnek bizonyult, s az ma is. Gyula Salgótarjánból érkezett ide, ahol Kecskeméttel együtt a hazai címkegyártásban úttörő szerepet töltöttek be. A Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat szétesésével aztán szatellit cégek sora jött létre a nógrádi megyeszékhelyen, ahol ma is működő címkegyártó a Sisa Print, a Lexikon, a KMB Salgó Nyomda, az Inter Etikett valamint a Label Roll is. Ezt a szakmai kultúrát pedig hozta magával Takács Gyula is – aki mellesleg programozói ismereteit is mindmáig hasznosítani tudja, szoftvereit máig alkalmazzák cégüknél.
A flexonyomdászat a nyomdaipar egyik legfiatalabb ága, és meglehetősen szűk területe a szakmának, ami különösen igaz a tekercses, öntapadó címkék gyártására. A beszállítói becslések szerint évi 36-40 millió négyzetméter címke kerül le a hazai gyártósorokról. Ezen osztozkodnak a hazai kis- és közepes vállalkozások, s ennek a szegmensnek ismert szakembere Takács Gyula is, aki így látja ma helyzetüket:
– Mi mindig is megfizethetően drága és jó terméket állítottunk elő, s remélem, hogy ebből még sokáig meg fogunk élni. Folyamatosan fejlesztünk, tudomásom szerint Magyarországon egyedül mi rendelkezünk a HP Indigo WS–4500-as berendezésével is. A tekercses, digitális nyomógépnél a hatékonyságon túlmenően nagy előny, hogy nincs alsó korlát, azaz egyetlen címke legyártását is vállalhatjuk. A BCL úttörő volt abban, hogy termékeivel külföldi gyártók beszállítóit ki tudta váltani. Az IBM számára készült winchesterekhez örökéleten át használatos vonalkódok nyomtatásával kezdtük, és ma már a legkülönfélébb fizikai hatások mellett is jól olvasható vonalkódokat illetve címkéket gyártunk. Én magam ugyan csak ritkán kötök üzletet, de azért mi mást mondhatnék: vásároljanak minél több címkét, és amire csak lehet, tegyenek vonalkódot!
Tarnóczi László
PRINT & PUBLISHING 115/2009
