A Tolnai utcai szakiskola, a Kaffka Margit Gimnázium, valamint a könnyűipari főiskola egykori tanítványát, Végh Lászlót Hess András-díjjal tüntették ki. A Pénzjegynyomda művezetője számos titok tudója: bélyegek, védett okiratok nyomdai munkálatai fűződnek nevéhez. Volt, hogy egy külföldi bankjegynyomda felkérésére pénzhamisítási kísérletben is részt vett. A megbízók választ vártak arra, hogy ofszeteljárással mennyire hamisítható az általuk tervezett metszetgrafikáról készült nyomat.
Végh László ofszetművezető ipari tanuló kora óta a Pénzjegynyomda ugyanazon osztályán dolgozik, csak beosztásai, feladatai változtak az idővel. Gimnáziumi érettségivel a zsebében épp akkor csöppent a Markó utcai intézmény formakészítő részlegébe, amikor Nagy Ferenc, az akkori művezető vezetésével nagyszabású átalakítás várt a műhelyekre. Az ifjú retusőrtanulónak is bőven akadt feladat az akkor legkorszerűbb berendezések és a legújabb formakészítési technológiák megtanulásában.
„Az ofszetgépterembe is vadonatúj, két darab kétszínes és egy négyszínes nyomógép érkezett. Ezeken részben az akkori bankjegyek alnyomatait nyomtatták, többségében mégis sosem létezett arab államok önjelölt vezetőinek megrendelésére bélyegeket gyártottak. Londonban élő sejkek, arab személyiségek bélyegkiadásból hizlalták a pénztárcájukat. Több bélyeg grafikáját is a Pénzjegynyomdában dolgozó grafikusok tervezték. Ebben a bélyegkészítési időszakban inaskodtunk itt öten- hatan tanulók. Miután megtanultuk a technológia alapjait, már a bélyegek feldolgozásában is részt kellett vennünk. Tanai Béláné, a későbbi művezető felügyelete mellett szerettem meg a retusálást, a nyomdai fényképezést. De nem csak ennyit kellett megtanulnunk, megismertük a montírozást és a szakma többi fogását is” – emlékszik vissza a csaknem négy évtizeddel ezelőtti időszakra Végh László.
A Tolnai Lajos utcai szakiskolába már érettségizett fiatalként érkezett, mely bizonyítványt a Kaffka Margit Gimnáziumban szerzett meg. „A nyolcadik kerületi Futó utcában laktunk s Orosz Józsival, aki szintén most kapott díjat, együtt voltunk elsőáldozók a józsefvárosi templomban. Két éve, amikor a Futó utcában jártam, még állt a régi bérház, ahol laktunk, azóta biztosan lebontották már. Szüleimmel 1972-ben Újpalotára költöztünk, ma is ebben a kerületben lakunk. Feleségemmel innen járunk dolgozni a Pénzjegynyomdába.”
A magyar bélyegkészítés híre nemcsak az arabok figyelmét keltette fel, egy időben a Pénzjegynyomdában nagyon sok különleges, érdekes bélyeget gyártottak vietnami és mongol igények alapján is. A saját kiadással jelentkező arab sejkekből, törzsfőnökökből persze senki nem vált később államférfivá, és csak mosolyogni lehet a régi történteken, ellenben az Ajman és ehhez hasonló országok nevével feliratozott bélyegek keresetté lettek a gyűjtők körében. A Pénzjegynyomdában mindig is jelentős szakmai kihívásnak tekintették a bélyegkészítést, mindig keresték annak a módját, hogy a kész nyomat olyan legyen, mint azt a tervező grafikus elképzelte.
„A bélyegkészítésben mindig is gond volt, de a digitális képfeldolgozásban talán még nehezebb, mint régen, hogy a színes tervet nyomtatással reprodukáljuk. Ilyenkor megtörli az ember a homlokát. Egyes grafikusok hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a nyomtatott grafika egy természetes vagy mesterséges külső fényforrás fényét veri vissza, de ugyanezt a grafikát másként látjuk a számítógép képernyőjén” – osztja meg tapasztalatát Végh László, aki csak rákérdezésre említi meg, hogy számos Az Év Bélyege címmel jutalmazott bélyeg gyártásában vett részt.
Egyszer pedig még bankjegy-hamisítási feladatot is kapott, természetesen hivatalosan. Az egyik nyugat-európai pénzjegynyomda kíváncsi volt rá, hogy új védelmi elemeket tartalmazó metszetmélynyomó eljárással készült tesztbankjegye ofszettechnológiával vajon mennyire hamisítható. Különösen nehéz feladvány volt a metszetnyomat árnyalatgazdagságának reprodukálása. A kísérlethez metszetmélynyomtatással készült tesztbankjegyeket adott a megbízó. „Jó lett a bankjegy, kinyomtattuk, de arról már nem hallottam, hogy a külföldi partner ezt hogyan használta fel fejlesztési munkáinál.”
Mai beosztása szerint Végh László ofszetforma-készítő művezető. Mint mondja, az inasévek óta sok minden történt vele. Elvégezte a Könnyűipari Műszaki Főiskola formakészítő szakát, majd technológusként dolgozott. „Sosem kerültem el másik osztályra, mindig itt dolgoztam. Eközben számtalan új feladatot kaptam. Változott a termékpaletta, valamint újabb és újabb technológiákkal dolgoztunk. Minden védett okmány tartalmaz különféle biztonsági elemeket, s ezekhez a speciális pont- és vonalrendszereket a formakészítésnél kell elkészíteni. Ma már ehhez megfelelő szoftverek állnak rendelkezésre. A nyolcvanas évek végén többen úgy láttuk, hogy a digitalizáció megújítja a nyomdaipart. Dr. Egyed Béla, az akkori vezérigazgató arra kért fel bennünket, hogy keressük meg azokat a jövőbeni lehetőséget, amelyek a Pénzjegynyomda feladataihoz leginkább illeszkednek. ’91 táján kerültünk kapcsolatba a Jurával, majd a Pénzjegynyomda a hazai cégek között elsőként vett egy DTP-rendszert. A nyomdaiparban akkor kevesen hittek az általunk javasolt lépésben, vitatták, hiszen az akkor még korszerű kép- és szövegfeldolgozás nagy és drága célszámítógépekkel vezérelt berendezéseken folyt.” A változatos beosztások egyike egy stúdióvezetői állás betöltése volt a Markó utcai főbejárat melletti irodákban, a mostani ebédlő helyén. Az önelszámoló stúdió levilágítást, kiadványszerkesztést, képfeldolgozást vállalt a sorra alakult grafikai stúdiók illetve kisnyomdák számára. Amikor azonban a Pénzjegynyomda végrehajtotta a bankjegycserét, az új címleteket már digitális feldolgozással kellett megtervezni illetve nyomóformáit elkészíteni. A stúdió szervezetét visszatelepítették a nyomda termelési területére, így Végh Lászlóék is visszakerültek az üzemépület zárt részére. Itt megint újabb feladatok, kihívások várták: mint a digitális ívre szerelés, vagy például a kártyagyártáshoz kapcsolódó feladatok technológiáinak bevezetése.
„Velem együtt tizenhatan vagyunk az osztályon. Speciális szoftver segítségével bankjegy, bélyeg, védett okmány, útlevél, id-kártya, bankkártya és egyéb laminált PVC-kártyák előkészítésén dolgozunk, de grafikát is tervezünk. Kérdezte korábban, mi maradt fenn a régi eszközökből? Kevés. A fejlesztés folyamatos, most éppen a víz nélküli nyomtatáshoz készülő Toray-lemezek kidolgozására alkalmas hívógépet telepítettünk, a nyáron az itteni szakemberek felkészülten elvégezték a berendezés beüzemelését.”
