Egykor híres írók, újságírók, lapszerkesztők fordultak meg a Szekszárdi Nyomda szedőtermében, és hozták a másnapi cikkek kéziratát. Az egyik szedőgépen dolgozó Unyi István sokukat személyesen ismerte. A Néplapot már régen nem itt nyomtatják, a linószedés pedig a múlté, ám Unyi István változatlanul szedőként dolgozik, igaz, legfőbb munkaeszköze a számítógép lett, míg az általa tördelt újság Tolna megyei Extra néven hetente jelenik meg.
Mint a legtöbb nyomdász, Unyi István is szeret olvasni. Újabban egyre kevesebb új készítésű könyvet visz haza – legfeljebb unokáinak kedveskedik egy-egy mesekönyvvel. Nagyon sok könyve van, de azok régiek, a szüleitől megörökölt házi könyvtár is rá maradt.
Évtizedeken át mégis a leginkább fárasztó napilapkészítés éjszakákba nyúló terheit viselte, pedig választhatta volna a könyvszedés területét is. A rendszerváltás előtti évtizedekben a Szekszárdi Nyomda készítette a megyei Népújságot, ahol a nyomda rekonstrukciójáig, 1985-ig linószedőként tevékenykedett. Máig büszkén emlegeti, hogy tagja volt annak a csapatnak, amely egy négyhetes németországi tanfolyamon megtanulta a fényszedés fogásait, és Magyarországon így a szekszárdi nyomdászok készítették el az első, fényszedéssel nyomtatott napilapot.
„Kéziszedőinas koromban kerültem a nyomdába, s 1965 óta máig újságot szedek és tördelek. A Néplap készítése mindennapos stressz volt, az újságnak vonatindulásra készen kellett lennie. Az ólommal jóval nehezebb volt dolgozni, mint egy számítógéppel, amelyen kényelmesebb és gyorsabb is a munka. Velünk egy teremben voltak a lap tördelői, szerkesztői. Híres szekszárdi írók és szerkesztők fordultak meg a nyomdában. A megyei újságírókkal szinte személyes kapcsolatban voltunk. Jól ismertük őket, sokszor az utolsó pillanatban hozták a kéziratokat. Mi, nyomdászok állandóan délután kezdtük a műszakot, amely abban az értelemben volt kötetlen, hogy az újság elkészülte után mehettünk haza. Olykor akár éjfélig is maradtunk, olyankor Sárbogárdra taxisok vitték az újságot, hogy utolérjék a reggeli lapok az induló postavonatot.”
Unyi István családjában nincs nyomdász, édesanyja szakácsnőként dolgozott, édesapja a távbeszélőközpont vezetője volt. Kisebbik fia festőmesterként pólóra, papírra és textilre szitázik. Ez hasonlít egy picit a nyomdászatra, illetve az otthoni számítógépen, a tanult nyomdász apa segítségével névjegyeket is készít.
„Ma már minden szakma le lett törpítve, nem jelent kiemeltséget” – mondja kissé lehangoltan. De újra árad belőle a szó, amikor a lapszedésről, a lapzárták idegfeszítő pillanatairól beszél. Még álmában is visszatért a nyomdászat. „Amikor Farkas Bercit fellőtték az űrbe, aznap helikopteres futár hozta a kéziratot valahonnan Pestről. Már régen fellőtték, mi éjjel négy órakor még az életrajzán kínlódtunk, mert nem tudták eldönteni, hogy melyik életrajza a jó. A helikopter a szekszárdi laktanyában landolt, onnan gépkocsival hozták a cikket a nyomdába. Mondanom sem kell, a feje tetején állt minden. Végül négy órakor volt a nyomás, a reggeli újságot személyautóval terítették, a postakocsik pedig jókora késéssel indultak Székesfehérvárra és Sárbogárdra.”
A rendszerváltás óta Unyi István a Tolna megyei Extra hetente megjelenő hirdetési újságot szedi és tördeli. A lap közérdekű ismereteket is közöl, de alapjában kereskedelmi információkat tartalmaz. „A képernyős szedést könnyű volt megtanulni, mert a Néplapnál használt Bertold-rendszer jól igazodott az újságkészítés igényeihez. Amikor átálltunk a PC-re, nem okozott gondot a Quark-rendszer megismerése. Az Extra készítéséhez szabad kezet kaptunk, a rovatok szerint csoportosított hirdetéseket szkenneljük, a képet és a logót párosítjuk a hirdetéssel, megtervezzük a hirdetni való szöveg formáját, majd végül nyomdailag használhatóvá tesszük.”
Az Extra hetente 45 ezer példányban jelenik meg, szerdánként nyomják, és csütörtök reggel kerül az olvasók postaládájába. Az ingyenes hirdetési újság itt készül a nyomdában. Érdekes, a friss híreket egykoron a nyomdászok ismerték meg első kézből, most pedig ők értesülnek elsőként a városi adok-veszek ügyletekről. „Az Extra főként a nyugdíjasok körében népszerű. Nemcsak hirdetések, esetenként, helykitöltőként glosszák, versek, horoszkóp, érdekes történetek teszik érdekessé. A hirdetéseknek is van csúcsidőszakuk. Ha beköszönt a jó idő, megnövekszik az ingatlanhirdetések száma. Télen több a garázst kereső, olyankor sokan megválnának autójuktól. Nyáron mindez megfordul, akkor megszaporodnak a kiadó garázshirdetések. A hirdetések is igazolják, hogy Szekszárd a borturizmus felé nyitott. Számos pince ráállt a turizmusra, sátrat állítanak a fesztiválokon. A rendezvényekről hírt adunk, de az Extra közli a borászok hirdetéseit is.”
