Napokkal a Hess-díj átvétele után a műszakváltás előtti percekben beszélgetünk Czvitkovics Ferenc kötészeti csoportvezetővel. A kitüntetéssel együtt járó oklevél, a kitűző és egy szerény pénzjutalom utal arra, hogy a Zrínyi Nyomda Zrt. vezetői sokra értékelik a fárasztó, éjszakai műszakban tevékenykedő fiatalember munkáját.
Ősszel lesz húsz esztendeje, hogy Czvitkovics Ferenc munkát keresett a csepeli Zrínyi Nyomda egyik műhelyében. Korábban leginkább arrafelé biciklizve látta az egyébként közeli üzemet, hiszen akkor már ott lakott a család a Kossuth Lajos utcai kerületi szakorvosi rendelő mellett.
A szegedi nyomdászkongresszuson már régen túljutottunk, ám még most is keresi a szavakat. „Hát…, nagyon nagy meglepetésként ért a kitüntetés. Nem abban kételkedem, hogy a főnökeim ne ismernék el a munkámat, hogy ne tudnák, mennyit dolgozunk a rám bízott 19 asszonnyal és férfitársammal, de ilyen szituációba még sosem keveredtem. A korábbi vezetés idején is elismerték a munkánkat kisebb- nagyobb jutalmakkal, ami esetenként felért egy tizenharmadik havi fizetéssel is. Amikor a vezérigazgató úr kocsijával hazahozott a szegedi ünnepségről, letettem az asztalra az oklevelet és a kitűzőt. A feleségem örült neki, tudja, hogy sokat dolgozunk, de aki alapvetően nem ismeri a nyomdai munkát, nem hiszem, hogy értékén tudná kezelni az engem ért díjat. Még most sem tudom felfogni igazán, hogy mi is történt. De nem gondolkodom már ezen, azóta is folyamatosan dolgozunk. Itt van a nagy példányszámú OBI szórólap, napok óta azon vagyunk, hogy a ránk bízott munkából minél nagyobb részt elvégezzünk, ne kelljen külsős cégnek átadni belőle. Ez hoz pénzt a nyomdának, és mi is többet vihetünk haza a borítékban.”
A Zrínyi Nyomda Zrt.-ben igazából nincs nagy kötészeti tevékenység, javarészt inkább irkafűzés, vágás, csomagolásra előkészítés tölti ki a műszakokat. A lapok zöme magazin, többek közt itt nyomják a Kiskegyedet, a Hotot, több rádiós és televíziós műsorújságot, illetve számos nagy példányszámú lapot. Czvitkovics Ferenc és a rábízott emberek meglehetősen szoros határidővel dolgoznak: hiába hetilap a legtöbb újság, ha a lapkészítés megszokott rendje miatt a postajárat indulásához kötötten hagyják el a nyomda kapuit.
„A kötészeti csoportban több az asszony, mint a férfi. Nem vagyunk egyformák, akadnak viták, civódások, amit nagy kibékülések követnek. Egy csoportvezetőnek ügyelnie kell a munka elosztása mellett a hangulatra is. Esetenként a vitatkozók lelkével kell foglalkozni. Ilyenkor megpróbálok közbelépni, de sokszor nehéz, mert esetenként apró butaságokon folyik a vita. Ha tudok, igazságot teszek közöttük, s megy az élet tovább.”
A kitüntetési javaslatban Czvitkovics Ferenc esetében pozitívan került szóba, hogy 1993-ban előbb a Kossuth Nyomdába, majd kis idő elteltével a Cicero Nyomdához igazolt át. „Ha jól emlékszem, a Ciceróhoz gépkezelőt kerestek. Átmentem, mert így valamivel több lett a fizetésem. Rövid időn belül kineveztek csoportvezetőnek, és általában éjszaka dolgoztunk a Vico-féle újságokon. Főleg télen, sötétben mentünk a hajnali műszakkezdésre, és sötétben értünk haza a tizenkét órás műszak végeztével. Ez persze így van most is, csak annak idején más lapokat készítünk, ill. a hajnali kezdést az éjszakázás váltotta fel. Akkor a Nők Lapja, a Tina, a Bravo és a Sztár Sport volt a legolvasottabb, a leginkább keresett újság. De az idő múlásával lényegében nem változott a kötészeti csoport munkája sem, ma legalább annyira rapszodikus a terhelés, mint egykoron volt, hiszen akkor sem, most sem egyenletes a munkabeosztás.”
Czvitkovics Ferenc elismeri, fiatalon inkább szeretett a többiekkel szórakozni, semmint a kötészet mesterségbeli fogásait megtanulni. „Később, amikor már jól ment a munka, akkortól érdekelt. Ez is befolyásolt, hogy elmentem a Kossuth Nyomdába, majd az újpesti Ciceróba.”
A csepeli üzembe történt visszatérés óta eltelt tíz év ugyancsak a szorgos munka jegyében múlt el. Sokszor egybeértek a műszakok. Pihenésre, ha jutott egy kis idő a nyomdai munka és a családi ház építése mellett, leginkább valamelyik természetes víz melletti horgászás adott alkalmat. „Olyankor elvonulok, csend van és pihenés. Gyerekkorom óta sok halat fogtam, de idén például még nem hosszabbítottam meg az engedélyt. Mennék én gyakrabban is a vizekhez, ha megtehetném, csakhogy a folyamatos munka miatt nincs rá idő, miként az építkezés befejezésére sem. Olyanért ugyanis nem szívesen fizetnék súlyos ezreket, amihez én is értek. Tizennégy éves lányom most lépett olyan korba, hogy szeretném, ha minél többet tanulna, megpróbálom olyan irányba terelni, hogy legyen önálló. Nem tagadom, sok bennem a szülői bizonytalanság, hiszen legfeljebb tanácsot adhatok. Nehéz megmondani, milyen irányt vegyen, milyen képzettséget szerezzen.”
