A tavaly ősszel kinevezett nagyteljesítményű nyomógépsor vezető gépmestere máig bánja, hogy Magyarországon lényegében megszűnt a mélynyomtatás. Ennek ellenére az egyik legfelkészültebb gépmestere a Zrínyi Nyomdának, aki, ha kell, értő módon kezeli a Rotomant és a KBA-t, csakúgy, mint a jó öreg Lithomant.
A csepeli Zrínyi Nyomdába az akkori termelési igazgató és üzemvezető hívta vissza Zilah Attilát, aki egyik jó barátjával kéthónapos „kirándulást” tett a budaörsi OrigoPressnél, de visszatértét máig csak helyeselni tudja.
A csepeli műhelybe az Athenaeumból, pontosabban a Kozma utcai üzemből érkezett, ahol a végnapjait élő egyik legismertebb hazai nyomdában már nem várta ki, hogy ővele kapcsoltassák le utolsóként a villanyt. „Fiatal gépmesterként akkor kerültem a Kozma utcába, amikor még működött a mélynyomtatás. De amikor egyesültek a Szikrával, megszűnt a mélynyomtatás, jöttek az új gépek. Máig nem mindenben értem a változás értelmét. Még most is vannak kétségeim. Még mindig hatékonyabbnak látom az akármilyen gyors gépekkel szemben a mélynyomtatást. Ahogy olvasom, Amerikában, Európában máig élesen vitatkoznak egymással a két technológia hívei. Azt mondják a heat-setről, hogy 300 ezer példányszám felett már megéri. De hol van manapság 300 ezres hazai piac? Legfeljebb a tévémagazinok vagy a női magazinok esetében, csakhogy ott is több kiadó keresi az olvasók kegyeit.”
Zilah Attila 2002-ben igazolt át a Zrínyibe, pontosabban „vállalkozóként” segítette a nyomda munkáját. Új gépsor érkezett a műhelyekbe, és nagy szükségét látta az akkori vezetés, hogy azokat már a fiatalabb gépmesterek kezeljék. Mint mondja, sokat köszönhet főnökének, Tóth Sándornak, aki a kezdetektől egyengette a karrierje előtti utat. Korábban KBA-gépeken dolgozott, de rövid idő alatt kitanulta a Rotoman gép kezelésének fogásait is.
„A gépmesternek igazán akkor van munkája – mondja –, amikor beállítjuk a gépet. Formacsere, papírbefűzés, a gép működésének ellenőrzése, a festékezés beállítása, de a továbbfeldolgozó sorra is felügyelni kell, nehogy gépindításkor derüljön ki, hogy akadozik a gépsor valamelyik eleme. Már nem emlékszem pontosan, de az a lényeg, hogy a budaörsi nyomdából visszahívtak a 32 oldal nyomtatására alkalmas KBA-gépre, ami szakmailag csábító ajánlat volt.”
Egy gépmesternek esetenként nagy súlyokat kell mozgatnia. A napi munkában nem, de egy komoly alkatrész javításánál, máskor egy hengercserénél számít a fizikum. Például a Lithoman gép hengercseréjéhez hárman-négyen is összefognak a nagy súly miatt. Zilah Attila jól bírja a megterhelést, elvégre sportos életet él. Gyerekkora óta nagy szerelmese a biciklizésnek – máig azzal közlekedik a rákoscsabai családi ház és az ettől 26 km-re fekvő nyomda között. Kisgyerekként a KSI-ben szeretett volna versenyezni, ám edzője lebeszélte nagy álmáról, mert tehetségtelennek látta az egyébként szorgalmas fiút. Gépmesterként most mégis hasznosnak tartja a mozgást, a kerékpározást, noha ő is elfárad a tizenkét órás műszak végére, de úgy érzi, a többiekhez képest könnyebben mássza meg a KBA- gép lépcsőit.
„Régen a szerkesztőségek emberei ott voltak a gépinduláskor, a mai kiadók huszonéves menedzserei már nem kíváncsiak a próbanyomásra. Többek között azért nem, mert elektronikus úton ellenőrzik a nyomatot. Ha sötét a nyomat – ami lehet elkészítési hiba, lehet hibás színválasztás is –, de nekik ez tetszik, így ha csúnya az újság, akkor is olyanra kell nyomtatni. Néha megjelennek a műhelyben a lapok grafikusai, akik ugyancsak a számítógép világában élnek, de hallgatnak ránk. A folyóiratoknál nem mindig veszik figyelembe a javaslatainkat, de a reklámkiadványoknál adnak a véleményünkre.”
Zilah Attila állítja, a folyamatos munkavégzést befolyásolja a papír minősége, a festék és a gép megbízható működése egyaránt. Még fiatal, de miért ne emlékezne az egykori szovjet papírokra, amelyek esetenként silányak voltak, de megtörtént az is, hogy kifelejtették a papírvégek ragasztását. A mostani papír már sokat kibír, de egy-egy szakadásnál a nagyfordulatú nyomógépeken legfeljebb törmelék marad belőle, és vele együtt eltűnik a hibát okozó bizonyíték is. Lehet, hogy csak a harmadik szakadásnál derül fény a papír hibájára. A gépmester szívéről ilyenkor nagy kő esik le, hiszen bizonyítani tudja, miért is állt olykor órákig a nyomógép.
A Hess András-díjas vezető gépmestert a műszak lejártával felesége, hétéves kislánya és egyéves kisfia várja otthon. Még munkatársai, legjobb ismerősei előtt sem beszélt eddig arról, hogy dédapja részese a magyar nyomdatörténelemnek. A jó érzékkel fotózó Birkholz Frigyes képeslapokat, albumokat készített, ám öreg korában gondolt egyet, s a 20-as évek derekán váratlanul eladta a műhelyt. Munkájáról mindössze néhány családi kép marad fenn, de más nem. „A dédpapa dolgairól a nagypapa mesélt sokat, de nem befolyásolt abban, hogy végül nyomdász lettem. Most mégis egy jóleső érzés, belső tartást ad, hogy noha nem tudatosan dédpapára gondolva, de tovább vihettem a családban egyszer már folytatott mesterséget.”
