Egy szakmai Kossuth-díjat kaptam

Kezdjük a végével. Kitüntetése után hónapokkal is elérzékenyülve veszi elõ a könyvesszekrény díszhelyérõl és mutatja meg a Hess András-díjjal járó kitûzõt. „Úgy éreztem és máig úgy is érzem, hogy ezzel egy szakmai Kossuthdíjat kaptam.”

Amájusi közgyûlésre és szakmai fórumra többedmagával érkezett a Pauker Nyomdából, ahol a tulajdonos-nagyfõnök és a néhány beavatott ügyesen leplezte, hogy nem csak a szakma ügyes-bajos kérdései okán hívták meg a konferenciára Éva asszonyt, a kötészet éjszakás csoportvezetõjét. Csendben, a legnagyobb titokban zajlottak az elõkészületek, hiszen miért ne lehetett volna ott a kaposvári konferencián? Máskor is elvitték már szakmai rendezvényekre. Semmi gyanús jelre nem bukkant, elõzetes utalás sem történt leendõ kitüntetésére. Amikor a nyomdászkarrierjérõl faggatjuk, szerényen megjegyzi, hogy távol áll tõle bármilyen karrierrõl beszélni. Egyszerû, dolgos élete volt, van – teszi helyére a kíváncsiskodót.

– Kislányként kerültem az akkori Közlekedési Nyomdába könyvkötõ tanulónak. Megszerettem a szakmát, az újság illatát, a könyvek szépségét. A tanulóévek után a Zrínyi Nyomdában dolgozott évekig. Innen ment férjhez, majd megszületett kislánya. Amikor lánya, Andi, iskolába került, õ is beiratkozott a nyomdaipari technikumba, hogy kislányát ezzel is sarkallja a tanulásra. – Az érettségi után a Szövosz házinyomdájában dolgoztam, innen csábítottak át a Nyomdacoopba. Itt több területét megtanulhattam a nyomdának, montíroztam, fotóztam, lemezt másoltam. Még egy Romayor-tanfolyamot is elvégeztem. Jól jött a tudás, ha kellett, nyomógépen is tudtam dolgozni. Sajnos, a cég tönkrement. Pár próbálkozás után a Pauker Nyomdában találtammegazt a jól felszerelt, biztos háttérrel rendelkezõ munkahelyet, amire az ember azt mondja – akár fiatalon is –, hogy innen szeretne nyugdíjba menni. Lassan tíz éve dolgozik az újpesti Pauker Nyomdában. Mint mondja, nem volt nehéz megszokni az esti kezdést és a hajnalig tartó munkát, hiszen világéletében éjszakai bagolyként dolgozott. Magát szigorúnak, de emberséges vezetõnek tartja, aki könnyen szót ért a keze alá beosztott munkásokkal. Akötészeti csoport meglehetõsen vegyes, középkorúak és ötvenesek, nõk és férfiak alkotják. „Megbeszéljük a munkát, és azt is, kitõl mit várok el. Szoros határidõkkel dolgozunk, ezért, hogy idõben végezzünk, mindenkinek rugalmasnak kell lennie a ránk bízott feladatok  elvégzésében.” – Májusban egy csodálatos összeesküvést szõttek ellenem a feletteseim. Meghívást kaptam a kaposvári Tények és trendek közgyûlésre. Már ott, miközben olvastam a programot, megláttam a nevemet a Hess András-díjasok között! Ez volt a szerencsém, mert így jól kisírtam magam, s már nemsírva mentemki a díjért. Úgy éreztem s máigúgy érzem, hogy ezzel egy szakmai Kossuth-díjat kaptam. Köszönet érte kollégáimnak, akikkel együtt dolgozom. Ez az elismerés róluk is szól!

B.T. J.