„A Pénzjegynyomdában együtt kell dolgozni”
Egy belga bélyegsor elkészítésével vizsgázott jelesre a Pénzjegynyomda DTP-rendszere, és itt helyezték üzembe a világ első 12 800 dpi felbontású CtP-jét is. A digitális montírozáson túl számos innováció kapcsolódik az ofszetforma-készítő Krammer Máriához, aki igazi csapatjátékosként tudja, hogy együtt kell dolgozniuk. A bankjegy- vagy okmánykészítés ugyanis bonyolult technológia, amelynek minőségi követelményei megkívánják, hogy készítőik segítsenek egymásnak.
Krammer Mária a nyomdaipari szakközépiskolában kezdte pályafutását, kéziszedőnek tanult. Úgy gondolta, hogy egy jó szakmával fogja majd az életét bebiztosítani. Szülei a külügyben, illetve külkereskedőként dolgoztak, ő azonban a saját maga útját akarta járni. Hogy a nyomdai munkában örömét lelhette akkoriban, arra bizonyság, hogy húga is követte, ő is nyomdai pályára lépett később. S ami érdekesség, mindketten nyomdász férjet választottak maguknak. De még egy kicsit visszaugorva az érettségivel is járó szakmunkásképzés éveire: Mária a Zrínyi tanműhelyében jó szakoktatók keze alatt tanulta a szakmát, osztálytársaival pedig kollektívan dolgoztak egy-egy munkán. Valódi munkán, merthogy hamar „éles” feladatokat kaptak, különböző iparágak üzemi illetve szaklapjait készítették el. Nem csupán tanulták a technológiát, de a gyakorlatban használták is azt.
Ehhez képest a Könnyűipari Műszaki Főiskolán (ahová első kísérletre felvételt nyert) már egészen más volt a feladatuk. Nem arra koncentráltak, hogy nagy szériában, pontos nyomatokat készítsenek, hanem a nyomtatás lényegét kellett megtanulniuk. S ehhez akár szét is szedhették a nyomdagépeket. Friss diplomásként azonban 1975-ben a nyomdaipar kereskedelmi területén tudott elhelyezkedni. A Nyomdaipari Grafikai Vállalat kereskedelmi előadójaként előérzékenyített ofszetlemezek importjával foglalkozott, ám ebben nem sok örömét lelte. Három évvel később került a Pénzjegynyomda Markó utcai épületébe – igaz, még mindig kereskedelmi területre. Az előkalkulációk készítését bízták rá, de az íróasztali munka továbbra sem volt kedvére való. Szerencséjére, itt már az összes nyomdai munka alapos megismerésére lehetősége nyílott. A Pénzjegynyomdában az új belépők, friss diplomások ugyanis a mai napig megkapják azt a lehetőséget, hogy az első évben csupán a folyamatok megértését és a saját munkaterület összes fortélyának elsajátítását várják el tőlük.
– Amit nem értettem, azt elmagyarázták, mindenki készséges volt velem. Itt, együtt kell dolgozzunk! Ugyanis a biztonsági termékek, okmányok, bankjegyek gyártása bonyolult eljárásokat és összehangolt csapatmunkát igényel – mondja Mária, majd hozzáteszi, hogy ma már ő is azok közé tartozik, akik ugyanezt a támogatást a fiatalabb kollégáiknak meg tudják adni.
Pályafutásának kezdeti időszaka a hazai számítástechnikai forradalom hőskorával esett egybe. Akkoriban a ZX Spectrum, a C–64-es személyi számítógépek voltak forgalomban, és kezdtek viszonylagosan elterjedni a személyi számítógépek, amelyeket mind több helyen próbáltak a termelés szolgálatába állítani. Krammer Mária is beiskolázási lehetőséget kért ás kapott a SZÁMOK felsőfokú tanfolyamára. Rendszerszervezői diplomájával a zsebében programozó kollégájával aztán meg tudta győzni a nyomda vezetését, hogy a munkaidő- és prémium-elszámolásokon túl magában a gyártásban is próbálják meg felhasználni az informatikát. A fényképezés alkalmas terepnek tűnt, megoldásaikat elismerték és díjazták. Dobszkennerek akkor már működtek a nagyobb nyomdákban. A nagy kérdés az volt, hogyan lehet a képet és a szöveget együtt feldolgozni, és a személyi számítógépek segítségével hogyan válthatják ki a zárt és rendkívül drága rendszereket. Művezetőkkel közösen alakították ki a Pénzjegynyomda DTP-rendszerét, s a 90-es évek elején reprostúdiójuk bérmunkában végzett szkennelést illetve levilágítást, így már az „utcára” is dolgoztak. 1997 körül azonban az új bankjegyek bevezetésekor – biztonsági okokból – a reprostúdiót föl kellett adniuk. Cserébe viszont a nyomdán belül is egyre nagyobb szerepet tudtak biztosítani a termelésinformatikának. Munkájuk eredményeként pedig látványos fejlődésen ment keresztül a montírozás: a computer-to-plate, vagyis a CtP tekintetében még azzal is büszkélkedhetnek, hogy itt, a magyar Pénzjegynyomdában helyezték üzembe a világon elsőként azt a levilágítót, aminek felbontása 12 800 dpi. Ez, a minőséget biztosító berendezés a védett okmányok mellett igazán fontos a bélyegkészítésnél is. A Magyar Postának illetve a MABÉOSZ-nak az ezredforduló környékén nagyon sok bélyeget gyártott a nyomda. Az új CtP az okmányok speciális grafikai elemeinek levilágításával vizsgázott.
Munkájának jelentős állomásaként említi Krammer Mária a colormenedzsment 2004-ben indult bevezetését is, melynek során meg kellett tanulniuk a mérést, a teljes mérési rendszert és a kapott adatok kiértékelését. 2006-tól már teljes egészében erre támaszkodva dolgozik a 15 fős ofszetforma-készítő csoportjuk – tavaly végezték a műszerek karbantartást és azok ismételt bemérését. Mária azon dolgozik, hogy lépést tudjanak tartani a világgal. Nyitott az új technológiák, az új trendek felé, és azon dolgozik, hogy ezekből a lehető legtöbbet hasznosítsák a Pénzjegynyomdában.
S ami a munkán túli dolgokat illeti: a Hess András-díjas, életvidám nyomdász társasági ember, aki szabadidejében családjával és egy összetartó baráti körrel szívesen evezi körbe az ország tavait, folyóit. Máriáéknak saját kishajójuk is van a Dunán, ám szívesen száll vízre kajak egyesben is. Eddigi legnagyobb túrája a „Duna- nagykör” megtétele volt, ami a Duna– Sió–Balaton–Zala–Rába és újra a Duna vonalán kihívást jelentő és nagyszerű kikapcsolódást nyújtó vízi út. Tavaly a Tisza-tavat evezték körbe, és az idei augusztusra is van már túratervük.
Tarnóczi László
PRINT & PUBLISHING 121/2010
