40 év a Pénzjegynyomda szolgálatában
Közel 50 éve, 1961-ben állt munkába, s 40 éve dolgozik a Pénzjegynyomdában Gerendi András. Már az első munkahelyén elhatározta, minden munkát úgy fog megcsinálni, hogy az saját magának is tessen. Azóta is ezt tartja szem előtt, s hogy mennyire elégedettek vele, mi sem bizonyítja jobban: nyugdíjasként is számítanak rá. Mosolyogva mondja, ő a magasnyomtatás egyik őskövülete.
Gyerekként a lakókörnyezetükben élő tipográfusok ajánlották Gerendi András figyelmébe a nyomdászszakmát. Nem sokat tudott arról, ahogy fogalmaz, egy 14 éves gyerek még azt sem tudja, hol a kijárat, de valamiért mégis ezt választotta, s nem bánta meg. A nyomdaipari iskolában a tanárai ugyanis méltányolták igyekezetét, szakoktatója, Gera Jenő pedig azt, hogy mindig új megoldásokon törte a fejét, s az igazát még akkor is igyekezett bizonyítani, amikor nyilvánvalóan tévúton járt. Az ipari iskola második éve után már váltott műszakban dolgozott, s noha csak három év után kaptak szakmát a társai, ő két és fél év után a könnyűipari miniszter külön engedélyével felszabadult, és munkába állhatott. Akik fél évvel korábban helyezkedtek el, azoknak 5,60 volt az órabére, neki az üzemvezető már 6,50-et ajánlott, majd 24 órával később felemelte 7,50-re, és olyan beosztást kapott a Kossuth Nyomda színnyomó géptermében, amiről valaha csak álmodhatott. Magasnyomásban ez a műhely akkor a szakma csúcsát jelentette. Így aztán érthető, ha azt mondta: „Ide nekem az oroszlánt is!” S a magabiztosságot nyert fiatalember ekkor határozta el: csak olyan munkát ad ki a keze közül, ami neki is tetszik. S ehhez máig tartja magát.
A magasnyomás területén minden munkafolyamatot, minden alkalmazott eljárást kipróbált, és Jurasits Ákossal közösen részt vett a jelenleg is forgalomban lévő tízezer forintos bankjegy sorszámozásának elindításában. Előmenetelét, szakmai sokoldalúságát segítette, hogy még 1982-ben ofszet-gépmesteri vizsgát is tett. S amikor 1994-ben az adójegy- illetve zárjegygyártás napirendre került, annak technológiáját működés közben, a svájci gépgyártónál tanulmányozta, hogy a Pénzjegynyomda is felkészülhessen az új feladatra. Gerendi András a hologramfóliázásban és az útlevél-fóliázásban is tevékenyen vett részt, és művezetője, Rapszky József kellő szabadságot is adott munkájához. Ha a művezetője nincs jelen egy-egy döntésnél, akkor a csoportvezetők döntését utólag már sohasem kérdőjelezi meg. Vonatkozik ez a munkák sorrendjére vagy a dolgozók műszakbeosztására egyaránt. Ez a vezetési módszer olyannyira eredményes, hogy baráti, egymást szakmailag respektáló munkát eredményez a nyomda külső telephelyén.
Egy-egy munkán szívesen „agyal” – vallja be Gerendi András, aki szívesen próbál új és új megoldásokat találni a problémákra. Amikor annak az öntapadós címkének a legyártását megrendelte a Nemzetbiztonsági Hivatal, amit a külföldön lejárt útlevelekbe ragaszthatnak, a Pénzjegynyomda előbb visszautasította a speciális írisznyomást igénylő munkát, majd mégis sikerült egy új eljárást alkalmazni. Gerendi András volt az, aki végül megoldotta a feladatot, s nagy szériaszámban képesek voltak az új biztonsági terméket előállítani. Büszke arra, hogy mindig fontos munkákat bíztak rá, és arra is, hogy sokat és jól dolgozott. Egy kis öniróniával a magasnyomtatás őskövületének mondja magát, hiszen abban az időben sajátították el a szakmát, amikor az a csúcson volt, és egy évtizeddel később a digitális technológiák már forradalmat eredményeztek. Maradtak viszont a perifériás munkák: sorszámozás, riccelés, stancolás, melyek művelésére ma már nincs képzés, a biztonsági nyomtatás követelményeit teljesíteni tudó, megfelelő szakember sem.
2007-től már nem kellene bejárnia dolgozni, csakhogy szenvedélye a munkája, és számítanak is rá, így tervei szerint még a jövő év végéig aktív nyomdász marad. A privátszektorban való elhelyezkedésen sohasem gondolkodott. Számára ugyanis biztonságot és megbecsültséget hozott a munkája. A vállalkozói szférát ő túl kockázatosnak tartja, ráadásul a Pénzjegynyomda szociális biztonságát, szakszervezetét nem szívesen cserélte volna fel.
Az utóbbi években a munka mellett az utazás, nyaralás jelentett számára kikapcsolódást. Idei szabadságát is Görögországba tervezi. Hobbija a horgászat, alapvetően tavi horgász, de Kis-Duna vizén is szívesen áztatja a zsinórt. Horgára pedig került már nyolckilós amur, hétkilós csuka. Testvérével versenyt horgászik, a halat legtöbbször visszaengedik. Leánya a T-Home ügyfélszolgálati előadója, fia az édesapa szakmáját követte: kéziszedő, montírozó lett, dolgozott a Pénzjegynyomda zárjegygyártásában, ma pedig egy söröző tulajdonosaként vállalkozóként tevékenykedik, kilencéves kislánya révén pedig András immár nagypapa is, aki büszke arra, hogy a pestszentlőrinci év végi rendezvényeiket még régi kollégáik, öt-tíz éve nyugdíjba vonult munkatársaik, főnökeik sem hagynák ki. S végül hozzáteszi, köszöni, hogy munkáját értékelve ilyen nívós szakmai elismerésre méltónak találta a Pénzjegynyomda vezetése, és azt, hogy sikereit kollégái támogatásának is köszönheti. - czi
PRINT & PUBLISHING 121/2010
