A Zrínyi Nyomda gyártás-előkészítője

A Lapkiadó Vállalat munkatársaival voltak a legjobb külsős kapcsolatai. Magazinok tucatjának gyártását szervezte, munkája ma is széles körű. Takácsné Bódi Erzsébet, a Zrínyi Nyomda Hess András-díjas gyártás-előkészítő munkatársa bízik abban, hogy miután jövőre nyugdíjba megy, akkor is tud majd az embereknek segíteni.

Kaptam egy díjat! A nappalimban, a szekrényemben őrzöm. Voltam már korábban is kiváló dolgozó, az az elismerés is jólesett. A Hess-díjam azonban egy igazi cím, amit nyomdász fiam, Gábor és a férjem látott elsőként. A fiam épp nálunk járt, örültem, hogy megmutathattam neki – mondja a Zrínyi Nyomda mindig vidám munkatársa, Takácsné Bódi Erzsébet.

A Zrínyi Nyomda régi központi épületéhez közel laktak, így a gimnáziumi érettségi után a kíváncsiság is odavitte őt. Szeretett olvasni, nyilván a könyv és a papír szeretete is segítette abban, hogy a nyomdában kezdje pályafutását. A húgával együtt jelentkezett felvételre, éppen szükség volt ilyen temperamentumos fiatalokra. A kötészeti részlegre került, kézi készítésű könyveken dolgozott. Kézimunka volt akkoriban a táblaborító méretezése, hajtogatása, és mindezt érdekesnek találta.

Húga idővel elkerült a kötészetből, Erzsébet is GYES-re ment, az otthon töltött idő alatt pedig nyomdaipari szakképzésre járt. A géptantól vagy a szakrajztól azonban jobban érdekelte az olyan nyomdai munka, ahol emberekkel foglalkozhatott. Így került a lapkiadói területen ügyintézői munkakörbe. Akkoriban a Magyar Ifjúságtól, a Világifjúságon át a Kortárs vagy a Valóság és más, összesen 154 újság, folyóirat kiadását bízták a nyomdára. Mindezekhez a formakészítés, a nyomtatás, az expediálás előkészítése igazán Erzsébetnek való feladatnak bizonyult. Imádta az összekuszált szálakat kibogozni, s pár év gyakorlat után megbízták a teljes gyártás-előkészítéssel. Rengeteg jó szakember segítette abban, hogy a szükséges műszaki ismereteket elsajátítsa – emlékszik vissza jó szívvel régi kollégáira.

Az akkori idők nagyobb példányszámú lapjainál szintén nagy odafigyelésre volt szükség, hibázni pedig nem volt ajánlatos. Egy alkalommal a Magyar Sajtó című magazin „kilövésénél” keletkezett egy kis bonyodalom: ragasztó-kötéssel kellett volna elkészíteniük, irkafűzött változat lett belőle. Selejtbe az sem került, éppen csak más technológiát választottak, félreértésből. A legnagyobb feladatot az újonnan megjelenő áruházlánc három-négymilliós szórólapjai jelentették. Más-más megyébe más-más lapokat kellett behúzni. Ráadásul újszerű leírása volt a termékeknek, ügyelni kellett a szállítási útvonalakra, és arra is, hogy mindegyik szórólapba a megfelelő árukészlet kerüljön be.

A rendszerváltás környéke bizonytalanságot hozott Erzsébet munkájában is. Alapvetően a hetvenes években még kétezer fős nyomda sorsa vált kérdésessé. Nem lehetett tudni, ki megy, és ki marad majd. Amikor a központi nyomdaépületből Csepelre költöztek, felkészült rá, hogy neki valahol máshol kell folytatnia. A főnökei azonban hívták, tartson velük. Érthetően azonnal igent mondott. Nehéz időszak volt ez számára is, hisz a rossz állapotban lévő nyomdagépeken nem volt egyszerű a munka, alkatrészpótlásra nem volt pénz, a tulajdonosváltások csak hosszú idő után teremtették meg a viszonylag biztonságos hátteret. Ezzel együtt erről is jó emlékeket őriz.

Jelentős változást hozott munkájában a számítógép megjelenése is. Tíz éve ült először az irodájában számítógép mellé, akkoriban a gyártás-előkészítéssel kapcsolatos folyamatokat még nem komputerizálták. Ma már a digitális munka sem jelent számára problémát – köszönhetően annak, hogy miként a műhelyben, úgy itt is jó mesterektől tanulhatott. Főnökei pedig mindig is segítették, elsősorban azzal, hogy hagyták önállóan dolgozni. – Mindent meglehet tanulni, csak csinálni kell – vallja Erzsébet. És persze mindenhez türelem is kell. Amikor egy új technológia jelenik meg, akkor át kell böngészni a könyveket, és figyelni arra, hogy a lehető legjobb megoldások valósuljanak meg – teszi hozzá.

Erzsébet tizenegy gyermekes családban nőtt fel, pályakezdését az önálló élet megkezdése sem könnyítette meg. Ezzel együtt mindig is bizakodóan, nyitottan nézett az élettel szembe. Akik ismerik, segítőkésznek tartják, olyannak, aki szeret kapcsolatban lenni az emberekkel. A hobbija is mások munkájának, életének segítségéhez kapcsolódik: imádja a kertészkedést, rákoscsabai otthonukban szívesen szánja erre az időt, de emellett ezotériával is foglalkozik. Ebben a különleges tudományban már tanulmányokat is folytatott, ha nyugdíjba megy, erre is több időt fog majd szakítani.

Névjegy: Takácsné Bódi Erzsébet

Pályafutását kötészeti munkásként kezdte 1971-ben. 1977-től a Zrínyi Nyomda műszaki-gazdasági ügyintézője, jelenlegi munkakörében 1981-től dolgozik. A gyártás-előkészítő Takácsné Bódi Erzsébet a csöndes-precíz munkatárs megtestesítője. Kezdettől a Zrínyi Nyomdában dolgozik, jövőre lesz 40 éve, hogy átlépte a gyárkaput. Mivel 2011-ben nyugdíjba készül, a nyomdának már most fő a feje utódlása kapcsán.