A Zrínyi Nyomda elismert gépmestere
Harmincéves pályafutása során mindössze kétszer váltott munkahelyet, ráadásul abból az egyik nem is tekinthető igazi váltásnak, hisz ugyanannak a részvénytársaságnak egy másik nyomdájában folytatta munkáját. Kovács Sándor vallja: ennyi éven át csak az tudja jól végezni feladatait, aki szereti is a munkáját. Ezt adja tovább, s az évtizedek során a keze alól kikerült fiatal nyomdászok közül is sokan váltak kiváló szakemberré.
Kovács Sándor magasnyomó-gépmesternek tanult, első munkahelyén egyebek között az Esti Hírlap, a Szabad Föld és a Népszabadság nyomtatásán dolgozott. Csak ez utóbbiból, a hétvégi lapszámból akkoriban közel 900 ezer példány (!) került ki a nyomdából, hét közben pedig 500-600 ezer példányt kellett az éjszakai műszakban legyártaniuk.
Az iskolában az íves nyomtatást tanulta, de szerencséjére azonnal a tekercsnyomó rotációs nyomtatásban kellett kipróbálnia magát – ami a mai napig a kenyerét adja. Pályakezdése óta a nyomtatásban a vezérlés, az elektronika illetve az előkészítés forradalmi változásokon ment át. Jószerivel csak a mechanika az, ami lényegében ugyanaz maradt – mondja visszatekintve a Hess András-díjas nyomdász.
Kovács Sándor hűséges típus. Húsz évet dolgozott a Szikra Lapnyomdában, és utána is csak annyi volt a váltás, hogy az akkor már a Szikra tulajdonába került Athenaeum Nyomdába igazolt át. Igaz, ott már a színes lapnyomtatás lett a területe, a heat-set-nyomtatásban hasznosította tovább tudását és tapasztalatát. Folyóiratok, szebb kiadványok és szórólapok kerültek le a gyártósorukról. A termék minősége itt elsődleges szemponttá vált: kihívást jelentett, hogy nagy sebességgel, termelékenyen, jó minőségben kellett előállítaniuk színes nyomatokat. Több gépen is dolgozott, míg az igazi váltásra elszánta magát.
Engedett a legnagyobb kihívásnak: az akkor mélypontra került Zrínyi talpra állítására szerveztek csapatot. Ide hívták, s bár a csepeli nyomda gépparkja akkoriban leamortizálódott, egyedül az új tulajdonos szándéka volt az, ami biztatást jelentett számára. Ez azonban elegendőnek bizonyult, gépmesterként ő is belevágott, s mint mondja, élete egyik legjobb döntését hozta meg. Néhány év alatt szisztematikus fejlesztések történtek, és a tulajdonosok kialakították a termelés megfelelő körülményeit. Kezdetben állandó délelőttös műszakban dolgozott, majd váltásban volt nappalos-éjszakás. Az utóbbi években „öt nap délelőtt, öt nap pihenő és öt nap éjszaka” ciklusokban végzi munkáját, illetve él szabadidejével. A tizenkét órás, egyfolytában végzett munkához – mint mondja – hozzá lehet szokni. Igaz, a barátokkal egy kicsit nehezebb közös programot összehoznia. Egy-egy hétvégi közös program vagy a nyári szabadság közös eltöltése másoknál több egyeztetést igényel, de ezt is meg lehet oldani. S ahhoz, hogy ennek a beosztásnak a munkahelyén is megfeleljen, ahhoz olyan megértő feleségre is szükség van, mint amilyen Kovács Sándoré. Ráadásul ennek a speciális munkabeosztásnak köszönhetően kedvenc hobbijának, a horgászatnak is eleget hódolhat. Amikor pedig otthon van, a kutyáját is kényeztetheti.
Ha újra kezdhetné, ma is a nyomdát és a gépmesterséget választaná. Legfeljebb annyiban alakítaná másként a dolgokat, hogy a több lábon állás megteremtésére nagyobb figyelmet fordítana. A szakmát tekintve, így visszapillantva is úgy érzi, hogy annak idején jól döntött. Kezdettől fogva élvezte, hogy munkáját az „utcán” láthatja. Mai napig, amikor villamosra ül, az olvasó embereket figyeli. Nemegyszer nyugtázta örömmel, hogy azt lapozgatják, ami a keze közül került ki néhány órával azelőtt. Kovács Sándor nem szégyelli, hogy szeret dolgozni, s mindig is érdekelték és motiválták a nyomdagépek és azok technológiai újdonságai. Tudását, megszerzett ismereteit külföldi gyárlátogatásokon, a külföldi gyártók hazai nyomdai bemutatóin is bővíti. Sokat dolgozott német gépmesterekkel, ami a munkájához szükséges, azt megérteti velük.
- czi -
