Egy 83 éves nő az első, akinek protézisét szó szerint kinyomtatták.
Korunk egyik legnagyobb találmánya a 3D nyomtató - olyannyira, hogy a Pirate Bay szerint egy-két évtizeden belül már valódi tárgyakat fogunk letölteni és kinyomtatni. S bár egyelőre nem képezik ilyen mértékben az életünk részét, tagadhatatlanul törnek előre.
Ennek ékes példája a belga Hasselt Egyetem BIOMED kutatóintézetének rendszere, ami titánporból nyomtatott - rétegről rétegre - egy vadi új állkapcsot. Az ilyen módon elkészített protézis legnagyobb előnye, hogy néhány óra alatt kész van.
Hátrányai között szerepel, hogy valamivel nehezebb, mint az elődei. Ez azonban valószínűleg nem lehet túlságosan zavaró, mivel a DePers.nl-nek nyilatkozó orvosok szerint az első, így létrehozott állkapoccsal rendelkező páciens már egyetlen nappal a műtét után "normálisan tudott beszélni és nyelni".
3D-s printer által megalkotott alsó állkapocscsontot ültettek be egy 83 éves belga nő arcába egy, a maga nemében világelsőnek számító operációval - számolt be róla a BBC hírportálja.
A beültetést még júniusban hajtották végre, ám csak most hozták nyilvánosságra. Az implantátum titánporból készült, amelyet lézer segítségével hevítettek fel és vittek fel egy vázra rétegenként, amíg felvette a pácienshez leginkább illeszkedő alakot. A műtétet megelőző kutatások a belgiumi Hasselt Egyetem Bioorvosi Kutatóintézetében zajlottak, magát az implantátumot a LayerWise elnevezésű, speciális fém alkatrészek gyártására szakosodott belgiumi cég készítette el. A páciensnek krónikus csontfertőzése volt, amelyet magas kora miatt kockázatos lett volna a hagyományos rekonstrukciós sebészeti műtéttel megoldani, ezért döntöttek a szakemberek az új technológia mellett.
Az implantátumon az izmok megtapadására, valamint az új erek és idegek növekedésére alkalmas mélyedéseket és barázdákat is kialakítottak. A 107 grammos állkapocs elkészítése pár órányi nyomtatást jelentett.
"Amint megkaptuk a 3D-s digitális tervet, automatikus eljárással felszeleteltük 2D-s rétegekre, majd ezeket a metszeti képeket küldtük át a nyomtatógépnek" - magyarázta módszerüket Ruben Wauthle, a LayerWise fejlesztő mérnöke. A nyomtató lézersugarat használt arra, hogy az egymást követő vékony titánpor rétegeket összeolvassza. Minden egyes réteget az előzőhöz olvasztottak, egy milliméteres magasságot 33 rétegből hoztak létre a munkadarabban, így az állkapocs elkészítéséhez végül több ezer rétegre volt szükség.
A titánból lévő implantátumot végül egy biokerámia réteggel borították be. A beültetés négy órán át tartott, a műtéti csoport szerint ez az idő csupán az ötöde annak, amennyire egy hagyományos rekonstrukciós műtéthez szükség van. "Röviddel az altatásból való felébredése után a páciens néhány szót mondott, egy nap elteltével pedig újra képes volt nyelni" - idézte fel Jules Poukens, a műtéti csapat vezetője, a Hasselt Egyetem sebésze. A nő négy nappal a beavatkozást követően hazatérhetett. Bár az új alsó állkapocs körülbelül egyharmaddal nehezebb, mint a régi volt, a páciens könnyen hozzászokott a többlet súlyhoz.
